Új verseskötetem

Nagy öröm ért ma. Hosszas várakozás után megérkezett a második verseskötetem. Akit esetleg érdekel, kérem, privátban írjon.

ESTELEDIK

Esteledik már, de még a szürkéskék égen felhők hátán úszott a megfáradt nappal, a lebukó nap vörösen izzó sugaraival lenézett, mint ahogyan magamban én szoktalak nézni téged. Ültem a kispadon, hátam a körtefa törzsének támasztva, a fenyőfán madarak röpködtek csipogva, majd meghúzódtak a még zöldes őszi lombok között, talán várták a Hold feljöttét s a várakozás fáradalma belém költözött. /BI/

Állj meg néha

"A világ nem fog lelessulni, de te néhány pillanatig megálllhatsz, hogy észrevedd, mi az, amit az idő magávalragad. Hogy átéld a csodákat, az örömöket, bánatokat, átgondolhatod, min változtathatsz... Mert ha nem ezt teszed, az idő átfut feletted." /BI/

Várakozás

A várakozas- úgy tűnik- lelassult idő, Se vége,se hossza, monoton koppannak a percek, órák, egyhelyben- topogás, miközben száguldanék már, mert tudom, két kitárt kar valahol vár, de - hogy mikor kulcsolódik egymásba a két kéz, Nem tudom, nem tudom,- várakozom még! /BI/

REGGEL /KML/

Reggelenként, amikor sugaraival már kacérkodik a nap, kimegyek az én templomomba és a lombos fák alatt megköszönöm Istenemnek hogy újra itt lehetek, s szívemben hála rebeg, nézem, amint a rigó füttyentve kirepül a fészkéből. A most nyiĺó piros pünkösdirózsa gyönyörű vörös fejét felém fordítja - tudom, téged is lát, mert itt vagy velem- Pillanatvarázs - aztán vége, folyik tovább medrében életem... /BI/

Te vagy nekem a patak

A patak olyan, mint az élet, cso

rdogál csendesen medrében, hol fénylő napsütésben, vagy jégpáncél alatt haldoklik télen. De folyik mindig előre, kavicsokat csiszol, felszinét olykor vihar fodrosítja, zavaros örvényeket kavarva dobálja a hullámokat, aztán lecsendesül, végül zuhatagként alámerül, vagy befut a vételen óceánba... . Te vagy nekem a patak, és én esténként imádkozom, az örvények el ne kapjanak. Csordogálj csendesen, sugárzó fényben, partodon hajladozzanak a nádak, integessenek ringó árvalányhajak, szemed- legyen barna vagy kék- ragyogjon sokáig, mert az élet szép!

Igazam van( ?! )

Irtam egy verset, de nem neked valót, mert hűen feltárja az igaz valót, s ha olvasnád, arcodról eltünne a báj, az igazság néha rendkivül fáj. . Megtartom magamnak, így nem okozok kárt, " kár"- kárálja a varjú az igazát, így már csak engem rág a féreg belül, de előbb- utóbb minden tény kiderül... /BI/

Mikor elmégy/ VML /

Mikor elmégy szemedben látom arcomat, amint szemem sarkából egy könnycsepp leszalad. Titkolni próbálom -látom, Te is zavarban vagy- még kiintesz az ablakból, azután elhajtasz... Dél körül jár az idő -a városból visszhangzik a harangszó, s én a kert asztalnál ülve nézem, amint a fű között boldogan kapirgál egy rigó. Egy óra múlva felkelek, -Te már a kapud előtt lehetsz, s én nem vonom már tovább kérdőre az időt, újra várakozom, mert a sors tervezi a jövőt... Látlak-e még? . De tudom, hogy jössz majd, ha dolgaidnak vége, pedig néha pihenni, pihenni kéne! Várakozom, mert ez itt a nyugalom szigete, ha nincs is más, mint bennünk a szeretet és béke! /BI/

Anyák napjára

KÖSZÖNTÉS Szonett 25 Ez év májusa közeleg, úgy várom! Édesek,-anyám és hazám köszöntlek. Testem, vérem vagytok amíg élek, Nézek az égre, karom kitárom. . Itt születtem én egy hideg napon, Megcsókolom a földet, mely éltetett, Téged anyám, ki szült és szeretett, Könnyem hullik most márványarcodon. . Megtörve rebegek hálaimát, Átölelem a sírod melletti fát, Mely édes földben nőtt belőled, anyám. . Nézz rám az egekből és fogd a kezem, Segíts utamon, adj erőt nekem, Mindig velem vagytok, anyám, hazám. /BI/

Dalt dúdolgatok

Dalt dúdolgatok, hogy a menekülő kivetett emberek képesek legyenek új partok felé evezni, ahol csirázik az elvetett mag, ahol nem bántja ember a másikat, ahol nem hagy cserben ezreket, ahol segítik a szenvedőket, ahol nem vész el az emberi méltóság, ahol mindenki irányíthatja sorsát... Dalt dúdolgatok arról, hogy az ember szerszámokkal a kézben, ebben a szenvedésekkel teli kifordult világban új életet kovácsolhat magának...

ZAVAROS IDŐK

Zavaros nappalok, fogvicsorgató hangok, robbanások, dörgések, sötét tüzek, rommá dőlt épületekből elszabadult gomolygó lángokat fúj a szél... Díszes asztalnál ember beszél, egy másik ember kezében mikrofon és elszántan buzdít! Az utcán romos kövek között anyja ölelő karjában egy gyemek felsír... Menekülő asszonyok, lányok, gyermekek és a maradó férfiak szemében könnyek. TV szórja éjjel-nappal a híreket szét s a világ figyel: szomszédunkban háború dúl és nem tudni, hogy e fájdalmas dübörgés hová fajul, meddig még, mi lesz a vég. . Emberek, nem volt elég? . Sötét és hűvös az éjszaka, a kályhában elégett fahasábok hamva, szörnyű hangok viszhangoznak az álomba' s mikor megvirrad, fény hatol a szobába. Fény, ó fény, takarj be, világíts a tudatokba, lelkekbe, s a világon ne legyen más csak csendes, halkszavú béke, béke! /BI/

A szikla

 

."Mi küldte és mi vezeti, hosszú útján ezt a szikladarabot,

Talán a hegyek küldték s egy láthatatlan erő emel előtte kalapot?

És mi a küldetése, és az útjának mikor lesz majd vége

és ha befejezte útját, ki jön majd ki eléje? -

-Mozog, hírt hoz, de az idő, a néma idő követi őt s az a csillag, 

amelyből egyszer kiszakadt megismeri e őt, azt a kőt? "

/VML/

 

A szikla

 

Kezdetektől állok itt

e földön nincs más csak homok

kőtestemet viharok,szél tépik

nap sugarai forróra hevitik.

Mégis állok szilárdan

e védtelen hazámban

mint iránytű mutatom az utat

annak, ki tétován erre kutat.

Mert örökké élek én,

amig élet lesz e földtekén

s ha egyszer egy madár megpihen rajtam

nem hiába éltem és maradtam egymagam.

/BI/

Kép:Net

FÉSZEK, Emlékplakett Díj

 76 tetszik, 54 hozzászólás

MINDENHOL

 Benne vagy a tollban, melyet kezemben tartok

és az "okoson" betűket nyomogatok.

Szemed mosolyog, ha végigmegyek

a fehér szőnyegen és közben arra gondolok,

most lelked berkeiben bolyongok...

Kezed munkája ott fortyog a serpenyőben,

a paprika és fűszereid ízét érzem a nyelvemen.

Érzéseim ott lobognak a kandalló tüzében

lángoló fahasábokban,

s ha kitekintek az ablakon és látom a télii tájat,

körülfon egy érzés, verseidet olvasom,

amint szemeiddel síogatod a deres fákat...

"Sugárnak mi a célja-köze,

ha nincs, aki visszatükrözze?

Asztalon minek a hús-kenyér,

ha nem kérhetlek: "No, egyél"

Mindenhol és mindenben ott vagy,

távol és közel, ébren, vagy álomban,

s komor napokon is felvidít a gondolat,

mert mindenben érzem, hogy vagy...

/BI/

/Idézet: Hidas Antal: Elutaztál/

SZÜRKESÉG VML

 Írj valami szépet-biztatom magam,

de kint olyan szürkeség van,

próbálom szívemmel nézni a tájat,

s lelkemmel zölddel színezni a fákat...

látok egy sziklát, réséből kibújt egy kék virág,

de a sötét felhő rászórja a párát,

s újra-és újra csak a szürkeség árad. 

Menj már-küldeném-intenék utánad...

Ó, bárcsak ittlennél, mosolyt fakasztanál,

s akkor írhatnék valami szépet, elvarázsolnál,

lobogna a szeretet tüze,

mint kandallódban az égő fahasábok fénye!

Kit érdekelne akkor a szürkeség,

ha kezeddel kezemet érintenéd..

 

kép: Net.