Reggelenként, amikor sugaraival
már kacérkodik a nap,
kimegyek az én templomomba
és a lombos fák alatt
megköszönöm Istenemnek
hogy újra itt lehetek,
s szívemben hála rebeg,
nézem, amint a rigó
füttyentve kirepül a fészkéből.
A most nyiĺó piros pünkösdirózsa
gyönyörű vörös fejét felém fordítja
- tudom, téged is lát, mert itt vagy velem-
Pillanatvarázs - aztán vége,
folyik tovább medrében életem...
/BI/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése