A várakozas- úgy tűnik- lelassult idő,
Se vége,se hossza,
monoton koppannak a percek, órák,
egyhelyben- topogás,
miközben száguldanék már,
mert tudom, két kitárt kar valahol vár,
de - hogy mikor kulcsolódik egymásba a két kéz,
Nem tudom, nem tudom,- várakozom még!
/BI/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése