KASZÁLÁS

Sok helyet bejártam a világban,
gyönyörködtem számtalan csodában,
de oly nyugalmat sehol nem találtam,
mint a szénaillatos távoli határban.
Nagyapámmal -akkor még gyerekek- 
egy ébredő reggelen kaszálni mentünk,
felejthetetlen élménnyé vált nekünk.
Az öreg a kaszával ment rendületlen a tarlón,
homlokáról verejték csorgott a tűző napon,
a kalászkoronás fejek megadón meghajoltak,
majd kasza-vájta sebbel a tarlóra hulltak.
De éltek még és mint a vér az erekben,
úgy áradt illatuk a határtalan térben.
Kévét kötöttünk és a szekérre fektettük,
mikor a nap búcsút intett, örömtől repestünk.
Pulyák, indulunk-szólt nagyapám 
és mi zsibongva másztunk a kazalra,
lestük, amint fekete kalapját homlokába tolja,
majd csillag világította tiszta térben
ostorával megsimogatta a lovat gyengéden.
A szekér lassan ballagott haza, kicsit dülöngélve,
mi ott fent, a magasban vidáman üldögélve.
Biztattuk a lovat, ahogy az öregtől hallottuk:
Húzd Pejkó a szekerünk,
ebből lesz a kenyerünk.
Nekünk ez volt az aratás,
élet-lépből boldog harapás ..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

CSEND ÖLELTE

Vörös dárdákat lövellt a  nap a szürkülő ég alatt,
csak a naplementkereskedő gyűjtötte az utolsó sugarakat,
a földműves gyengéden megcsipkodta fáradt lovát,
eloldotta sok éven át szolgált veretes nyaklóját.

A gazda befejezte már a verejtékes munkát,
szemével még végigszántotta a lankás pusztát,
zsunnyogva cihelődni kezdett, majd szomját oltotta,
bajszát megpödörve kumiszos korsóját meghúzta.

Büszke ember volt, csendőr soha neki nem parancsolt,
alázatot csak a föld iránt érzett,szeretetéért robotolt,
fekete kalapját előtte a csiszár, bognár ujjával megböki
s csend ölelte agyagpadlós háza hársak mögött naponta üdvözli.

Aludj békésen, gazda,-hallja félálomban az Úr szavát,
- holnap a napot kezdheted újra,-s látja maga mellett lovát.
Kora reggel,-még alig pirkad, elindul a harmatos mezőre,
szél görgette ördögszekerek gurulnak  útján körötte..

B Ilona Tóthné
Kép: N

et

KERESEM

Az életről miért is írok?
Úgy tűnik, mindig csak sírok..
De oly kevés barátom a jó szó,
áhítjuk, mint hűs vizet a szomjazó.
Egy férges alma az egész élet,
próbáld meg belőle kihámozni a szépet.
Nehéz, mert mint a  szó,- a szép is kevés,
látni, megtalálni oly nehéz..
Keresem is,-ki tudja, hány éve,
hol lemondva, hol bízva, remélve.

Az ősz utolsó napjai még melegek,
de közelít a tél s a hideg fenyeget.
Lesz tüzelőd és fedél feletted,
nem csak a szél fúj majd mögötted?
Várja-e meleg étel gyereked,
vagy a hitelezők jóllaknak belőled?
Mennél vadászni a tisztásra,
fácánleves lenne vacsorára..
Ja, hogy te a fától nem látod az erdőt?
Vedd le szemedről a sötét kendőt!

B Ilona Tóthné
Kép:

Net