csak a naplementkereskedő gyűjtötte az utolsó sugarakat,
a földműves gyengéden megcsipkodta fáradt lovát,
eloldotta sok éven át szolgált veretes nyaklóját.
A gazda befejezte már a verejtékes munkát,
szemével még végigszántotta a lankás pusztát,
zsunnyogva cihelődni kezdett, majd szomját oltotta,
bajszát megpödörve kumiszos korsóját meghúzta.
Büszke ember volt, csendőr soha neki nem parancsolt,
alázatot csak a föld iránt érzett,szeretetéért robotolt,
fekete kalapját előtte a csiszár, bognár ujjával megböki
s csend ölelte agyagpadlós háza hársak mögött naponta üdvözli.
Aludj békésen, gazda,-hallja félálomban az Úr szavát,
- holnap a napot kezdheted újra,-s látja maga mellett lovát.
Kora reggel,-még alig pirkad, elindul a harmatos mezőre,
szél görgette ördögszekerek gurulnak útján körötte..
B Ilona Tóthné
Kép: N
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése