Pihenés

Az elfáradt test pihenni készül,
megtörte már a munka, az élet,
ifjú kortól éveken keresztül
művelte a földet, szántott, vetett.

Hű párja mindig fogta a kezét,
hajnaloktól estre elhalóan,
együtt húzták az élet szekerét
nap ragyogásban, olykor homályban.

"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér,
s tavaszi zápor fűszere a földnek",
féltő mosollyal tárta ki két kezét,
s rigó füttyentett nyűtt szívének..

Az idézet Shakespeare  7. szonettjéből való

B Ilona Tóthné

 Kép: Net

Végtelen távolság

ifjú tavaszok bódulatában,
mikor a test izgalommal remeg,
választ keres fénylő csillagokban,
"van egy-egy társam, jaj ki mondja meg."

az évek elszállnak s éjjelente
már nem kérdezem a csillagokat,
a jövőt sem várom rég remegve,
magányosan élem a napokat.

álmomban, ha látok egy fényszikrát,

talán te vagy, másra már nem telik,
"küldözzük a szem csüggedt sugarát,
s köztünk a roppant jeges űr lakik."

Az idézetek Tóth Árpád: Lélektől lélekig című verséből valóak.

B Ilona Tóthné
Kép: Net