ifjú tavaszok bódulatában,
mikor a test izgalommal remeg,
választ keres fénylő csillagokban,
"van egy-egy társam, jaj ki mondja meg."
az évek elszállnak s éjjelente
már nem kérdezem a csillagokat,
a jövőt sem várom rég remegve,
magányosan élem a napokat.
álmomban, ha látok egy fényszikrát,
talán te vagy, másra már nem telik,
"küldözzük a szem csüggedt sugarát,
s köztünk a roppant jeges űr lakik."
Az idézetek Tóth Árpád: Lélektől lélekig című verséből valóak.
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése