az út

ahol az ég és föld összeér
nincs más, csak a végtelen tér
olyan, mint álom-ébredés
határán, mikor a tudat ébred
s a kelő nap rádréved
vagy élet-halál mesgyéjén
kapaszkodsz a lét tüdején
felhők tornyosulnak az égen
tükröződnek a sima jégen
s mintha a felhőkön járnál
nem a jégen csúsznál, másznál
sikamlós ez a sivár út
ahol magányosan futsz
néha elesel és felkelsz, de
utadon tovább menetelsz
a te utadon,-mely egyre fogy
egyedüli társad az árnyékod
s mikor fáradt utazóként
a végponthoz érkezel
sem az út, sem a világ
többé már nem érdekel

talán valahol kezdődik
az élet előről
üzend majd meg
odafentről

B Ilona Tóthné
Kép: Net

• H Kohut Katalin, László Kéri, Magyarói Zsigmond Zoltán és további 4 ember kedveli ezt.

Az őszi város

Tiszaújváros itt van a szomszédban. Kedves,szép város, jó szomszéd. Szép parkok, környezetbarát,tiszta környezet, jó érzés itt sétálgatni.Néhány kép az őszi városról:

Tetszik · · Leiratkozás · Megosztom · Reklámozás

• Czégényné Orbán Piroska, Kelemen Lujzi, Nagy L Éva és további 5 ember kedveli ezt.
• 

  Szólj hozzá...

ANYÁMHOZ

B Ilona Tóthné

Drága Anyám,
Ott lent a mélyben,
Fenn, az égi mindenségben!
Velem vagy mindenhol,
Itt bent a szivemben,
Mert belőled lettem és
Élek e földi létben.
A lista hozzád felérne
Olyan sok mindent kellene
Megköszönnöm néked.
Hálás szivvel köszönöm
A legnagyobbat,
mit adhattál
Az életet, melybe te
Már belehaltál.
Most itt állok a sirodnál
E krizantén-csokorral
Szőnyeget teritenék eléd
Millió szirommal..
Gondolatban megcsókolom
Mindkét kezedet
Kezedbe rejtve
Jégcseppé lett
Könnyeimet.

Kép:Net

2013. október 31.

Szépestét Mindenkinek!

Ma csodálatos napom volt.Részem volt emlékezésben, fájdalomban, ragaszkodásban, hűségben, örömben.Ennyi érzelem egyszerre csak széppé tehet egy napot.
A forgalomra való tekintettel ebéd után ragyogó napsütésben a miskolci temetőben meglátogattuk a szüleim sírját, leróttuk tiszteletünket, mécsesek lángjai mellett emlékeztünk.Aztán elmentünk a volt lakásunkoz, ahol még együtt éltünk és az ablakok előtti fasor hullott leveleiből felszedtem néhányat, majd lepréselem..
A volt lakásunk csak néhány kilométerre van az én imádott Lillafüredemtől, ahova eddig minden évben ellátogattunk, régebben nagy családi kirándulások keretében.Ma már,-közel tíz éve mindig úgy megyek el ide, hogy talán már jövőre nem lesz rá módom, így mindig kicsit búcsúzkodom.Aztán mikor ott vagyok, hálát adok Istennek, hogy ebben az évben is megcsodálhatom az égigérő bükkfákat, a hegyi forrást, a Hámori tavat, a Palotaszállót, a hatalmas sziklákat, érezhetem az ózondús levegőt.Újra-és újra elbűvől ez a vidék, az én igazi otthonom, ahol a világon legjobban érzem magam..Mint ma is..

CSAK JÁTSZANÉK

Csak játszanék

B Ilona Tóthné


Ha még egyszer születnék
csak játszanék, játszanék..
Nem tanulnék mást,
mint ezerféle zenét,
harmonikával a hátamon
végigjátszanék a világon.
Nem ám a z úri népnek!
A hegyeknek, mezőknek,
lágyan hömpölygő vizeknek
és a kicsi gyerekeknek..
Harmonikám zokogna
az orosz tajgán,
tüzes táncot muzsikálna Havannán,
oly szépen szólna kis hazámban,
magyar szivünk sirna boldogságban..
Aztán, ha pénzem elfogyna
kiülnék a sarokra,
csurranna-cseppenne a kalapba.
Amikor majd meghalok,
figyeljétek a csillagot,
mert egy zenész tekint le ott,
már az égi zenekarban játszik,
angyaloknak fuvolázik..

Lajos Sasvari, Katalin Fehér, Eleonóra Kertészné Rotter és további 23 ember kedveli ezt./ 2015 de./

EGYEDŰL SÉTÁLOK

B Ilona Tóthné

Amikor egyedül sétálok az őszi avaron
Úgy fáj minden, nem is értem, miért
Nagy árat fizettem a hallgatag csendért,
Hiányzol, régen átléptél a földi határon.

A múlt árnyai csak jönnek és körülfonnak
Aranyfonállal körém hálót szőnek,
Nem marad más, az emlékekből élek,
A mindennapi pókok belőlem lakmároznak.

Naponta kezdem újra- és újra,
Őrlődöm a monoton sorsban nélküled,
Erőm egyre fogy és kérdem: minek,
Nem vágyom már élet szépitő útra.

Nem igy képzeltem valamikor és most csak megyek
Taposom a hullott leveleket, életem szines epizódjait,
Lesz-e még zöld levél fejem felett, nézem fák árva ágait
A jövőm már a vég, ami egy új kezdet, de addig is élek..

Kép: Zádor György Imre