2013. október 31.

Szépestét Mindenkinek!

Ma csodálatos napom volt.Részem volt emlékezésben, fájdalomban, ragaszkodásban, hűségben, örömben.Ennyi érzelem egyszerre csak széppé tehet egy napot.
A forgalomra való tekintettel ebéd után ragyogó napsütésben a miskolci temetőben meglátogattuk a szüleim sírját, leróttuk tiszteletünket, mécsesek lángjai mellett emlékeztünk.Aztán elmentünk a volt lakásunkoz, ahol még együtt éltünk és az ablakok előtti fasor hullott leveleiből felszedtem néhányat, majd lepréselem..
A volt lakásunk csak néhány kilométerre van az én imádott Lillafüredemtől, ahova eddig minden évben ellátogattunk, régebben nagy családi kirándulások keretében.Ma már,-közel tíz éve mindig úgy megyek el ide, hogy talán már jövőre nem lesz rá módom, így mindig kicsit búcsúzkodom.Aztán mikor ott vagyok, hálát adok Istennek, hogy ebben az évben is megcsodálhatom az égigérő bükkfákat, a hegyi forrást, a Hámori tavat, a Palotaszállót, a hatalmas sziklákat, érezhetem az ózondús levegőt.Újra-és újra elbűvől ez a vidék, az én igazi otthonom, ahol a világon legjobban érzem magam..Mint ma is..