Válogatás Bartha Ilona verseiből...
2017. augusztus 25., péntek
2017. augusztus 21., hétfő
Neked
Barátnőm, mi történt?
Reggel elsőként láttam meg
szomorú arcodat
s kinyújtott karodat,
melybe cseppenként csorgott
az éltető nedv...
Ne csináld már!
S ezt nem viccesen mondom,
eltöltött az aggodalom,
elment a hangom.
A szögedi tóban kellene most fürdened,
s én nézném örömtől ragyogó szemed,
amint-mint szertelen kamaszlány
az illemnek fittyethánysz,
csapkodod a vizet,
a kutya a parton ténfereg,
menne feléd, de az a fránya víz...
repes a hangod, amint fürdeni hívsz.
Gyógyulj hát meg hamar,
az ősz már a küszöbön kapar,
legyen szép emléked ez a forró nyár,
van, ki szeretettel visszavár.
A madarak ma nem csiviteltek a fenyőfán...
Bartha Ilona
Kép: saját
Reggel elsőként láttam meg
szomorú arcodat
s kinyújtott karodat,
melybe cseppenként csorgott
az éltető nedv...
Ne csináld már!
S ezt nem viccesen mondom,
eltöltött az aggodalom,
elment a hangom.
A szögedi tóban kellene most fürdened,
s én nézném örömtől ragyogó szemed,
amint-mint szertelen kamaszlány
az illemnek fittyethánysz,
csapkodod a vizet,
a kutya a parton ténfereg,
menne feléd, de az a fránya víz...
repes a hangod, amint fürdeni hívsz.
Gyógyulj hát meg hamar,
az ősz már a küszöbön kapar,
legyen szép emléked ez a forró nyár,
van, ki szeretettel visszavár.
A madarak ma nem csiviteltek a fenyőfán...
Bartha Ilona
Kép: saját
ABLAKPUCOLÁS
Drága férfitársaim, ezúton szeretném közhírré tenni, hogy az ablakpucolás igenis férfimunka. Mégpedig a keményebb fajtából.
Ma ugyanis az enyhülés tiszteletére nekiálltam a régen került szobaablakok pucolásának. Érdekes, mindig ilyenkor csodállom meg, milyen nagyok ezek az ablakok, lesötétített szobában nem feltűnő. Megállapítom továbbá, hogy ez a munka nem nekem való, ezt már anno szegény férjem is tudta
(ilyenkor mindig visszagondolok a régi szép emlékekre)-tehát, ha nem is ő esett neki az ablakoknak, de legalább fogadott valakit, aki helyettem ügyködött.Oh, de ennek már majd harminc éve, sajnos, azóta a nyakam szakadt e kemény férfimunka, dehát így hozta a sors. Mire végzek, úgy elfáradok, hogy már gyönyörködni sincs benne kedvem. Ezért hát arra kérlek benneteket, kedves férfiak, ne hagyjátok szenvedni asszonyaitokat, fogjátok meg ti a viledát, változott a világ, jól látni-tiszta ablakon át!
Ma ugyanis az enyhülés tiszteletére nekiálltam a régen került szobaablakok pucolásának. Érdekes, mindig ilyenkor csodállom meg, milyen nagyok ezek az ablakok, lesötétített szobában nem feltűnő. Megállapítom továbbá, hogy ez a munka nem nekem való, ezt már anno szegény férjem is tudta
(ilyenkor mindig visszagondolok a régi szép emlékekre)-tehát, ha nem is ő esett neki az ablakoknak, de legalább fogadott valakit, aki helyettem ügyködött.Oh, de ennek már majd harminc éve, sajnos, azóta a nyakam szakadt e kemény férfimunka, dehát így hozta a sors. Mire végzek, úgy elfáradok, hogy már gyönyörködni sincs benne kedvem. Ezért hát arra kérlek benneteket, kedves férfiak, ne hagyjátok szenvedni asszonyaitokat, fogjátok meg ti a viledát, változott a világ, jól látni-tiszta ablakon át!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)