ABLAKPUCOLÁS

Drága férfitársaim, ezúton szeretném közhírré tenni, hogy az ablakpucolás igenis férfimunka. Mégpedig a keményebb fajtából.
Ma ugyanis az enyhülés tiszteletére nekiálltam a régen került szobaablakok pucolásának. Érdekes, mindig ilyenkor csodállom meg, milyen nagyok ezek az ablakok, lesötétített szobában nem feltűnő. Megállapítom továbbá, hogy ez a munka nem nekem való, ezt már anno szegény férjem is tudta

(ilyenkor mindig visszagondolok a régi szép emlékekre)-tehát, ha nem is ő esett neki az ablakoknak, de legalább fogadott valakit, aki helyettem ügyködött.Oh, de ennek már majd harminc éve, sajnos, azóta a nyakam szakadt e kemény férfimunka, dehát így hozta a sors. Mire végzek, úgy elfáradok, hogy már gyönyörködni sincs benne kedvem. Ezért hát arra kérlek benneteket, kedves férfiak, ne hagyjátok szenvedni asszonyaitokat, fogjátok meg ti a viledát, változott a világ, jól látni-tiszta ablakon át!