A KERÍTÉS

SZERETEM

B Ilona Tóthné


Szeretem nézni a tó tiszta tükrét
Napnyugtakor, vörös ragyogásban,
Amint szerelmesen egybeolvad
A ráhanyatló sötét arcú éggel.
Néha sirályok sikolya hallatszik
Vagy a vizfelszin csobbanása,
Amikor virgonc kishalak ugrálnak,
Majd alámerülnek a tó homályába.

Szeretem nézni a ringó mezőt,
Melyet lágy szellő simogat,
Bóditó illatát mélyen beszivni,
Megbújni a magas fű alatt.
Látni kergetőző mezei nyulakat,
Erdő szélén gombázni,
Zümmögő méhek munkáját figyelni,
Hazatérni esti szürkületben.

Szeretek sétálni árnyas parkokban,
Megállni egy-egy virágágynál,
Csodálni a szinpompás jázminokat,
Lesni szerelmesek csókjait,
A meghitten sétáló idős párt,
Szemükből ősi nyugalom sugárzik
Túl idők viharain, még most is
Egymás kezét fogják

Szeretem a kérges kezű parasztot,
Tenyerüket kemény munka barázdálta,
A kőművest, ki házakat épit,
Bányászt, munkást, szerelőt.
Zene szárnyain repülni,
Verseket olvasni tépelődni.
Szeretem a világot és embereket
Igy együtt, egyszerűen..




Kép: Net

A tuják Haikuk

A tujáknak úgy látom, nagyon kedvezett az idei nyár, megint több métert
nőttek.Igy délután azzal foglalatoskodtam, hogy a kerítés mellett visszavágtam őket, ne árnyékolják a szomszéd kertet. Ennek örömére megleptem magam jutalmul egy örökzöld csokorral..

HAIKUK
B Ilona Tóthné

VIRÁG

a virág már a
szépségével is képes
örömet adni

ÖRÖKZÖLD

örökzöld vagyok
színem a remény színe
élted végéig

RAGYOGÁS

a nap nemcsak a
szépre ragyog hanem tűz
minden emberre

Kép: saját

MÉLYSÉGEK

" Mert mélységbe vetettél engem,tenger közepébe,és körülfogott engem a viz:
örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!És én mondám: Elvetettem a te szemeid elől,vajha láthatnám még szentséged templomát!Körülvettek engem a vizek lelkemig,mély ár keritett be engem,hinár szövődött fejemre.A hegyek alapjáig sülyedtem alá,bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! " (Jón 2.4-7 )

MÉLYSÉGEK


Ha nyillik a nagy vizek kapuja
két hullám között vakitó kékségben,
feltárul Próteusz csodás birodalma
s a vizbe vájt homályos résen
a nap is beszökken.
Mennyire félünk a mélységektől!
Számunkra a pokol tüzes kinjait jelenti,
égni, hevülni a lélek sötét bugyraiban,
elveszni ott, vagy felszinre kerülni
megtörten, de tapasztaltan.
Pedig a mélységek csodákat rejtenek!
Égi napot soha nem látott növények,
korallok ezer szinű kertjét, melyek
úgy pompáznak, mint itt fenn a rétek.
Kis- és nagyhalak bújnak meg
tenger mélyén rejlő sziklák résein
mint a tág égi térben
madarak fák lombjain..
A tengerek világa káprázatos, mély,
s ha megszűnik minden fény,
Néreusz, az idős tengeristen
hullámok hátán elpihen..

Kép:net