örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!És én mondám: Elvetettem a te szemeid elől,vajha láthatnám még szentséged templomát!Körülvettek engem a vizek lelkemig,mély ár keritett be engem,hinár szövődött fejemre.A hegyek alapjáig sülyedtem alá,bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! " (Jón 2.4-7 )
MÉLYSÉGEK
Ha nyillik a nagy vizek kapuja
két hullám között vakitó kékségben,
feltárul Próteusz csodás birodalma
s a vizbe vájt homályos résen
a nap is beszökken.
Mennyire félünk a mélységektől!
Számunkra a pokol tüzes kinjait jelenti,
égni, hevülni a lélek sötét bugyraiban,
elveszni ott, vagy felszinre kerülni
megtörten, de tapasztaltan.
Pedig a mélységek csodákat rejtenek!
Égi napot soha nem látott növények,
korallok ezer szinű kertjét, melyek
úgy pompáznak, mint itt fenn a rétek.
Kis- és nagyhalak bújnak meg
tenger mélyén rejlő sziklák résein
mint a tág égi térben
madarak fák lombjain..
A tengerek világa káprázatos, mély,
s ha megszűnik minden fény,
Néreusz, az idős tengeristen
hullámok hátán elpihen..
Kép:net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése