Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a jövő heti játékot kiírhatom. Bevallom, most kicsit féltem ettől a feladattól, mert az elmúlt hetekben olyan csodálatos, mégis embert próbáló játékok születtek, melyeket nem hiszem, hogy überelni tudok. De hát az élet unos-untalan feladatok elé állít bennünket, melyeket meg kell oldanunk...
Törtem hát az agyam, végül megszületett a döntésem.
A játékot egy aforizmával kezdeném Fontanellétől: " Számtalan olyasmi, ami megvan nekünk, de létének nem vagyunk tudatában, másvalakinek külön-külön is a legnagyobb boldogságot okozná."
Karinthy Frigyes pedig a feladványt talán így kezdené: " Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek."-Sokat sejtető, igéző mondat.
Az előbbieket figyelembe véve tehát a feladványom: írjunk a vágyainkról, álmainkról, a jövőt illető elképzeléseinkről.
Nincs olyan ember a földön, akinek ne lennének vágyai. A vágyak teszik széppé az életünket, a megvalósításukért folytatott harcunk edzi a testet, lelket. Értelmet ad az életnek, célokat, mert élni addig érdemes, addig jó, míg céljaink vannak. A lemondás, a letargia olyan mélyre süllyeszt, ahonnan nagyon nehéz, vagy lehetetlen a felszínre vergődni. Legyenek vágyaink, kinek-kinek egyénre szabott, akár egyszerű mindennapi dolog, de lehet a hazára, az egész nemzetre vonatkoztatni elképzelésünket.Óriási a paletta. Írjunk vágyainkról őszintén, nyitottan, mintha egy baráttal beszélgetnénk és úgy tekintenénk erre a témára, mint egy lehetőségre, lelkünk kapuját kitárva, egymást ölelve.
A játékot bármilyen versformában, vagy akár prózában is írjátok, a kérésem az lenne, a gyűjtőben csak egy mű szerepeljen.
Azért egy kicsit nehezítésül arra gondoltam, hogy bemutatom, ill. megismertetlek benneteket(aki még nem ismerné) egy általam nagyon kedvelt vers formával, a Renga láncverssel. Akinek kedve van hozzá és nem sajnálja tördelni az ujjait a szótagszámlálás miatt, nagyon örülnék, ha egy-két Renga is feltűnne a versek között.
A Renga egy ősi japán versforma, ami a Tankából alakult ki, amelyben szigorú szabályok alapján három vagy annál több költő fűzte össze felváltva a maga
5 7 5 7 7 szótagsoros verseit. Tehát a Renga minden versszaka 31 szótagú, és a szótagszámokból látszik, hogy az első három sora Haiku, az egész versszak pedig Tanka. A Renga tehát Tankákból álló verslánc.(Akit érdekel, a Wikipédiában bővebbet is megtudhat róla)
A feladványom tehát: írjunk a vágyainkról és kiegészítésül még egy kis tanulnivaló. Remélem, nem lesz nehéz és elnyeri a tetszéseteket.
Szeretettel kívánok mindenkinek jó játékot, ragyogó verseket!
A játékot 23-án, pénteken 20 h-kor zárom le.
Inspráló versnek Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül c.versét és egy Rengámat hoztam.
“Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
Vágyaim
Renga
vágyam: szeretnék
élni még néhány évet
jó egészséget
túlélni a tárgyakat
konyhámban a csapokat
mert olyan furcsa
hogy a tárgyak nem esznek
mégis léteznek
s ha egy gyermek éhezik
élte lángja kialszik
legyen terített
asztala mindenkinek
tiszta vize a
poharában és üde
friss levegő, zöld erdő
sok ezer évig
teremjenek dús mezők
a nyár legyen nyár
énekeljen sok madár
turbékoljon gerle pár
éljen nemzetem
békében, unokám is
jólétben, fényben
télen ropogjon a tűz,
Istenünk, ki gondot űz
szeretnélek még
szeretni és ölelni
de már nem lehet
majd ha én is elmegyek
az égben vársz engemet
B Ilona Tóthné
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
Vágyaim
Renga
vágyam: szeretnék
élni még néhány évet
jó egészséget
túlélni a tárgyakat
konyhámban a csapokat
mert olyan furcsa
hogy a tárgyak nem esznek
mégis léteznek
s ha egy gyermek éhezik
élte lángja kialszik
legyen terített
asztala mindenkinek
tiszta vize a
poharában és üde
friss levegő, zöld erdő
sok ezer évig
teremjenek dús mezők
a nyár legyen nyár
énekeljen sok madár
turbékoljon gerle pár
éljen nemzetem
békében, unokám is
jólétben, fényben
télen ropogjon a tűz,
Istenünk, ki gondot űz
szeretnélek még
szeretni és ölelni
de már nem lehet
majd ha én is elmegyek
az égben vársz engemet
B Ilona Tóthné
