Valamikor deli férfi volt az eszményképem,
aki izmos, mint Tarzan a dzsungelben,
s sziklán ülve mélyen gondolkodik, mint
Rodin szobra, s közben révetegen néz
rám és a csillagokra...
Kinézetében fekete fürtös görög Istenről álmodtam,
képzeletben fürtjeivel játszadoztam.
Határozott jelleme kell, hogy legyen, erős, szilárd,
s elküld mindenkit...oda, aki engem bánt.
No, és ropja úgy a rock and rollt,
hogy letekintve nevessen a komor Hold.
Gyengéden ölelve csak engem szeressen,
s büszkén mondhatom anyámnak: ő a kedvesem...
Amikor az álmodozások kora véget ért,
kaptam is én egy derék, kedves férjt,
aki ugyan nem volt görög Isten, de szőke haja
lobogott a szélben és kék szeme
melegen simogatott, mint nyári tó vize...
Nem a csillagokba vágyott, a föld volt az élete,
s amikor sétáltunk, a kezemben volt keze.
Néha kirúgott a hámból, ha a jókedv utolérte,
de ha nagy bánata volt, kibuggyant a könnye.
Nem korlátozott szabadságomban,
a fontos az volt, rendben legyen minden a családban.
" Ha férfi vagy, légy férfi"- üzeni a költő.
S milyen egy férfi?-Kérdezd,
Hiányzol...
48 Ildikó Klavinovszki, Weitert Ibolya Nagyné és további 46 ember/2017.03.31./
Piroska Orosz, Erika Kocsis, Edit Fekete és további 20 ember kedveli ezt.
B Ilona Tóthné
Kép:net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése