Nyékládházi pillanatok.

Mint Sándor korábban jelezte, ma a nyékládházi Művelődési Házban Kocsis Erika verseiből összeállított irodalmi est volt. Gondolom, Erika majd erről beszámol, nekem nagyon-nagyon tetszett és örülök, hogy módom volt megnézni, meghallgatni. Az örömömet fokozta, hogy találkozhattam és személyesen is megismerhettem csoportunkból  Erikát, Novák Zsuzsát, Sándorunkat,-hogy csak néhányukat említsem.
Ami igazi meglepetés volt, Sándor az előadás után meghívott bennünket egy ízletes vacsorára. No, én ezután nem dicsekszem a főző-tudományommal, mert Sándor nemcsak verset tud írni, hanem legalább olyan jól főz is.

Készítettem néhány képet és köszönöm, hogy részese lehettem ennek a számomra emlékezetes eseménynek.

KÉK VÉR

Ükapám mondta hajdanán
dédimnek, élete alkonyán,
-nem adhatok mást neked,
mint őseim örökét,-
kék véremet, mely jelzi,
nem vagy akárki,
az élet veled bárhogy babrál ki.
Apámon át ért el hozzám is e mondás,
s régen, mint botor kisiskolás,
mindig kék szíveket rajzoltam.

S most itt ülök egy orvosi szobában,
egy tű nyomán karjaimból a vér kibuggyan,
piros az, nyoma sincs a kéknek,
nem is értem, az ősök miről regéltek...
Nekem az ég a kék, a folyók és tengerek,
s az ér,melyben piros vérem csörgedez
testemben, itt a karjaimban, hol most
egy vékony tű matat,
s nyomában mindkét helyen
két kék domb marad,
mely lassan lilára vált és egyre nő,
de felszívódik majd, ha ideje jő.

Bocsássatok meg ősök,
én ragaszkodom a piroshoz,
legyek akárki, nekem ez a fontos,
mert piros vérem hordozza az életet,
s festi vörösre a hajdani kék szívemet...

B Ilona Tóthné
Kép: Net