Spleen /Haikuk/

25 Ács Nagy Éva, Joli Szep és további 23 ember
nem tudom, mi a
baj, borongós a kedvem,
csak a csend felel

ha rózsaszínben
látod a nagyvilágot
akkor színvak vagy

letörte a jég
az ágat, úgy fáj nekem,
nem lesz tavasza

Bartha Ilona
Kép: Net

25 Ács Nagy Éva, Joli Szep és további 23 ember/2017.02/

TAVASZVÁRÁSOM /Szókincstanya, játékra /

Ringatóznak bennem a tavaszi érzések,
mint virágzó fáról szálló szirmok a szélben,
s leülepednek fagyott szívem mélyére,
ott fulladoznak tán' örökre a hidegben.

Áttetsző csillagként hullanak a hópelyhek,
csöndlepellel borítva kútszívem jegét,
melegség kellene, sok már nekem ez a tél,
fázom, bárcsak érezném már a tavasz jöttét...

Hidegrázós, bezárt napjaim folydogálnak,
erőtlenségemben még a toll is oly nehéz,
lázas tavaszvárásom már rég a múltté,
mit adhat nekem a tavasz, amivel megigéz?

Mégis, évről-évre várom a kikeletet,
aszott testem már nem a szerelem hevíti,
de ablakom alatt a bőrlevél virága
a szürke napjaimat rózsaszínre festi.

Bartha Ilona
Kép: saját

Ma került a Poet gyűjteménybe ez a versem. Köszönöm!
Tavaszvárásom
Ringatóznak bennem a tavaszi érzések,...
Továbbiak

Ringatóznak bennem a tavaszi érzések, / mint virágzó fáról szálló szirmok a szélben, / s leülepednek fagyott szívem mélyére, / ott fulladoznak tán örökre a hidegben.

02

poet.hu

B Ilona Tóthné: Tavaszvárásom

Ringatóznak bennem a tavaszi érzések, / mint virágzó fáról szálló szirmok a szélben, / s leülepednek fagyott szívem mélyére, / ott fulladoznak tán örökre a hidegben.

Ringatóznak bennem a tavaszi érzések, / mint virágzó fáról szálló szirmok a szélben, / s leülepednek fagyott szívem mélyére, / ott fulladoznak tán örökre a hidegben.

33Amanda Csöregh, Erzsébet Pádár és 31 további ember

28 hozzászólás

(2020. 02.09.)

Már nem érzem

2015-ben írtam...

már nem érezlek minden órában, percben,
már nem látlak menni az úton, a fényben,
már nem hallom hangod a lenge szélben,
már nem érzem illatod az éj sötétjében,
már nem beszélek magamban az egyedüllétben..
már régen nem lendítem vonat ablakából kezem feléd,
már régen nem tapossa lábam veled a kert gyepét,
s fiad arcát sem simogatom már, téged benne látva,
szívem sem zakatol már vergődve az esti homályba..

hogyan is tehetném mindezt, hiszen a részem lettél,
sejtjeimbe gubóztál, minden rezdülésed bennem él,
s csak akkor szűnsz majd meg létezni, ha minden elmúlt,
mert egy vérrög az erek útján becsukja a szív-kaput..
B Ilona Tóthné
Kép: net

Tetszik

Hozzászólás

Megosztom

15 Márta Bosnyákné Harpauer, Erna Szakáll és további 13 ember

A szikla

Kezdetektől állok itt
e földön nincs más csak homok
kőtestemet viharok,szél tépik
nap sugarai forróra hevitik.
Mégis állok szilárdan
e védtelen hazámban
mint iránytű mutatom az utat
annak,ki tétován erre kutat.
Mert örökké élek én,
amig élet lesz e földtekén
s ha egyszer egy madár megpihen rajtam
nem hiába éltem és maradtam egymagam.

Bartha Ilona
Kép: Net

Tetszik

HozzászólásMegosztom

31 Kovácsné Róza, Márta Bosnyákné Harpauer és további 29 ember

Szonett II. /Pályázatra, Aranka Hekkel/

"Vérbő szemű alkonyati tűztaréj"
vörös fénnyel nyújtózik a tetőkön,
aludni készül a nappal, elköszön,
sötét lepellel űzi el őt az éj.

Így bomlik az idő millió éve,
hajnal pírja a nappalt kézenfogja,
fényt és árnyékot vetve a világra,
reménnyel telve,-majd jön az este.

Kalandozva éjjeli álmainkban
lelkünk fenn jár az izzó csillagokban,
míg testünk rab-atom a Föld talaján.

Bolygónknak mindig ugyanaz az útja,
de nem ugyanolyan,- az alkony újra
"pernyül' a horizont selymes tarkóján."

Bartha Ilona