mint virágzó fáról szálló szirmok a szélben,
s leülepednek fagyott szívem mélyére,
ott fulladoznak tán' örökre a hidegben.
Áttetsző csillagként hullanak a hópelyhek,
csöndlepellel borítva kútszívem jegét,
melegség kellene, sok már nekem ez a tél,
fázom, bárcsak érezném már a tavasz jöttét...
Hidegrázós, bezárt napjaim folydogálnak,
erőtlenségemben még a toll is oly nehéz,
lázas tavaszvárásom már rég a múltté,
mit adhat nekem a tavasz, amivel megigéz?
Mégis, évről-évre várom a kikeletet,
aszott testem már nem a szerelem hevíti,
de ablakom alatt a bőrlevél virága
a szürke napjaimat rózsaszínre festi.
Bartha Ilona
Kép: saját
Ma került a Poet gyűjteménybe ez a versem. Köszönöm!
Tavaszvárásom
Ringatóznak bennem a tavaszi érzések,...
Továbbiak
Tavaszvárásom
Ringatóznak bennem a tavaszi érzések,...
Továbbiak
02
poet.hu
Ringatóznak
bennem a tavaszi érzések, / mint virágzó fáról szálló szirmok a
szélben, / s leülepednek fagyott szívem mélyére, / ott fulladoznak tán
örökre a hidegben.
Ringatóznak
bennem a tavaszi érzések, / mint virágzó fáról szálló szirmok a
szélben, / s leülepednek fagyott szívem mélyére, / ott fulladoznak tán
örökre a hidegben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése