Panasz: kérdés

Bartha Ilona

november 6., 11:52 ·

Panaszkodjunk! Kit mi bánt? Megtudod-e valakivel beszélni gondjaid?
Itt az alkalom, mondd el egyszerűen, pátosz nélkül...

BI

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

19 András Láncz, Ildikó Orbánné Gergely és további 17 ember

Mindennapjaink része: a megbocsátásról
" Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."/ Charlotte Bronte /
Életünk tele van konfliktusokkal. Sokaknak az a véleménye, hogy aki kitér a konfliktus elől, megbocsát, az gyenge ember, a másik győz és folytatja tovább játékait..Pedig a megbocsátás sokkal több ennél.
A megbocsátás olyan, mint a szeretet, az aggodalom, az idegeskedés, az öröm és sorolhatnám tovább,-azaz a mindennapjaink része.
Nem értek egyet a " ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", de azzal sem, hogy szemet szemért, fogat fogért. Aki harmóniára, békességre vágyik, empatikus a megbántóval és akkor van ereje, hogy megbocsásson.
Előfordul, hogy az ember esélyt sem ad arra, hogy neki megbocsássanak. Én például- érzésem szerint-nagyon megbántottam apámat. Hányszor gondoltam arra, hogy bocsánatot kellett volna kérni, de makacsságom, önfejűségem miatt ezt elmulasztottam. Most már nincs kitől bocsánatot kérni és egy életen át bennem maradt feldolgozatlanul, mardos, hogy elszalasztottam az alkalmat.
De ugyanez előfordulhat a barátunkkal, a társunkkal,a gyerekeinkkel, sok apróságért bocsátunk meg szinte naponta. Ha ezt nem tesszük meg, pokolivá válhatnak a hétköznapok.
Az igazi megbocsátás felmentést, lezárást és tudatos felejtést jelent. Ellenkező esetben mind magát, mind társát egy életen át büntetheti. Mert aki tud megbocsátani, az nem gyenge, hanem erős és bölcs.
Mindannyian mások vagyunk, sokszor akaratlanul is megbántunk valakit, vagy megbántanak bennünket. Komoly sérelmek esetén nem árt önvizsgálatot tartanunk, mérlegelnünk kell, őszintén megbeszélnünk a sérelmünket. Ha ezt nem tesszük, elveszíthetünk egy számunkra fontos embert.
A megbocsátás egy minőségileg új változás kezdetét jelentheti mindkét fél részére.
Tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani.

Bartha Ilona

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

22 Ildikó Orbánné Gergely, Gyula Kovács és további 20 ember

5 megosztás

Hozzászólások

További 7 hozzászólás

Lola Simon · Albert Szuhanics és további 2 személy ismerőse

Szerintem nagyrészt igaz, amit írtál.
Csakhogy ez egy paradoxon, mivel, ha én mindenkinek megbocsátok beleértve magamat is, akkor az is bocsánatos bűn, ha nem bocsátok meg.
Senki sem tökéletes - persze ennek az állításnak az igazságát se fogadja el min...Bővebben

Tetszik

· Válasz ·

1

· november 9., 16:18

Kezelés

Erzsébet Ecsedi Egyetèrtek!

Tetszik

· Válasz ·

1

· november 9., 17:01

Kezelés

Katalin Rencsisovszky Bartha Ilona Ica, ezt az írásodat minél több embernek olvasnia kell, mert igaz és elgondolkodtató. Engedelmeddel közzé teszem.-

Tetszik

· Válasz ·

1

· november 9., 17:07

Kezelés

Tünde Szerencsés 💕

Tetszik

· Válasz ·

1

· 8 órája

Kezelés

Bartha Ilona válaszolt. · 1 válasz

Valahol

Én már nem akarok emlékezni,
sem a múltban révedezni...
Elengedtelek oly régen már,
az emléked üvegdarabként szurkál,
végigszánt a behegedt sebeken...

Ó, gyűlölöm már azt az órát,
mikor elmentél
s magányra ítéltél.
Gyűlölöm a halált
- ki sokak szerint jó barát -
mert alattomos jótevőként elragadott,
de ki tudja, ott messze hol vagy?
Talán valahol kószálsz
az éteri térben,
s én maradtam
a szürke hétköznapok
erdejében...
Hiányzol! Nem ezt ígérted!
Egymásnak fogadtunk örök hűséget,
de te elmentél, itt hagytál,
egyszer talán ott fenn
meg sem ismersz már.
Éveken át kerestem másodat
- volt, akiben azt hittem, te vagy -
de mindig kijózanított a csalódás,
téged nem pótolhat senki más...
Szemem csak mered a távolba,
a vérző nap lemenőben olyan,
mintha rám hajolna,
s mikor megszólal a szaxofon
síró hangja,
szomorú szívem mintha
újra és újra
meghalna...

B Ilona Tóthné: Valahol

Én már nem akarok emlékezni, / sem a múltban révedezni... / Elengedtelek oly régen már, / az emléked üvegdarabként szurkál, / végigszánt a behegedt sebeken...

poet.hu

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

HozzászólásMegosztás

37 Julcsi Schadt, Zsuzsanna Komódiné Rácz és további 35 ember

5 megosztás

Hozzászólások

További 6 hozzászólás

Illésné Slezák Éva

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

· Válasz ·

1

· 23 órája

Kezelés

Bartha Ilona válaszolt. · 1 válasz

Cserényi Tiborné Magdi Nagyon szép ! <3

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

· Válasz ·

1

· 22 órája

Kezelés

Bartha Ilona válaszolt. · 1 válasz

Szőke Erzsébet Gyönyörű ! :)

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

· Válasz ·

1

· 13 órája

Kezelés

Bartha Ilona válaszolt. · 1 válasz

Gabriella Kamarás Volt egy műsor a rádióban,a 80-as években, az volt a címe :helyettem írták.Köszönöm

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

· Válasz ·

1

· 11 órája

Kezelés

Bartha Ilona válaszolt. · 1 válasz

Haikuk: Ősz végén

sötét van, hideg
a lélek is didereg
ősz vége, élek

eső éleszti
a haldokló levelet
még faágon lóg

ma virágokat
hímzek, már nincs a kertben,
tű szúrt kezembe

lelkiismeret
rossz emlékkel párosul:
mindent megtettem?

Bartha Ilona
Kép: Net

Köszönet a Facebooknak

Ilona októberi emlékei

• Újra
• Megosztás

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

Hozzászólás

Megosztás

Egy képet láttam

Láttam egy festményt
és a szívem úgy átmelegedett,
mert felidézte a virágos nyári meleget.
Falusi ház hosszú tornácának oszlopain
piros muskátlik kapaszkodtak,
s mint a lámpionok az éjszakában
a napsugárban úgy ragyogtak!
Mögötte a kerti virágok illata
betódult a nyitott ablakokon,
talán a "tiszta szobában" megpihent
a falusi régi bútorokon...
Képzeletben nagyanyám arcán
elsimultnak láttam a ráncokat,
amint mosolyogva öntözte a virágokat.
Vajon hány ilyen szépséges tornác létezik még?
Reménykedem,
nem a képzelet irányította a festő kezét...

Bartha Ilona
 Kép:/G.TÓT/ Tóth Gábor festőművész alkotása

Mit gondol a gyermek

/Kicsit megkésve Sándor gondolatával játszottam, de most tudtam beszélni az "illetékessel"...
Az én gondoltom: a gyermek az mindig gyermek és adja Isten, maradjon is az minden körülmények között.

Őszi szünidő van, ilyenkor benépesül az utca,
a kapum előtt játszik a sok unoka,
kutyák ugatnak, a "nagyok"(6,7, 8 évesek)
ugratják a biciklit,
menekülnek ilyenkor a madarak, de a macskák is...
A rangidős Misi(ő sincs még tízéves)
kiadja az ukázt: utánnam, legények!
S mint mesékben a táltosok, nekilódulnak a bicajok,
nincs előttük akadály , sem ember, sem állat,
sem árok, bokor vagy fa,
s megérkeznek a célba, néha hason csúszva.
-Gyerekem, olyanok vagytok, mint a világháború-
rovom meg, lesz majd otthon ború!
Világháború?-néz rám csodálkozva,
-a nagyi még nem mesélt róla!
Közelebb hajolt, majd úgy suttogta halk hangon:
-de én tudom, milyen volt, mert láttam a  youtube-on!
Fegyverek ropogtak, aknák robbantak,
harcoltak a katonák és sokan meghaltak...
De itt nincs háború, béke van és az is lesz,
nem lesz majd sok ember, gyermek,
ki a háborúban elvesz'
S már rohant is tovább,hirtelen,
néztem, amint tovaszáguld az úttesten..

Bartha Ilona