/Kicsit megkésve Sándor gondolatával játszottam, de most tudtam beszélni az "illetékessel"...
Az én gondoltom: a gyermek az mindig gyermek és adja Isten, maradjon is az minden körülmények között.
Őszi szünidő van, ilyenkor benépesül az utca,
a kapum előtt játszik a sok unoka,
kutyák ugatnak, a "nagyok"(6,7, 8 évesek)
ugratják a biciklit,
menekülnek ilyenkor a madarak, de a macskák is...
A rangidős Misi(ő sincs még tízéves)
kiadja az ukázt: utánnam, legények!
S mint mesékben a táltosok, nekilódulnak a bicajok,
nincs előttük akadály , sem ember, sem állat,
sem árok, bokor vagy fa,
s megérkeznek a célba, néha hason csúszva.
-Gyerekem, olyanok vagytok, mint a világháború-
rovom meg, lesz majd otthon ború!
Világháború?-néz rám csodálkozva,
-a nagyi még nem mesélt róla!
Közelebb hajolt, majd úgy suttogta halk hangon:
-de én tudom, milyen volt, mert láttam a youtube-on!
Fegyverek ropogtak, aknák robbantak,
harcoltak a katonák és sokan meghaltak...
De itt nincs háború, béke van és az is lesz,
nem lesz majd sok ember, gyermek,
ki a háborúban elvesz'
S már rohant is tovább,hirtelen,
néztem, amint tovaszáguld az úttesten..
Bartha Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése