2016. április 9., szombat

VIRÁGZIK A KÖRTEFÁM

Vannak az életben röpke pillanatok,
melyek feledtetik velem ,ki vagyok,
azaz senki,-egy a hasonlók közül,
kinek új dalt a jövő már nem hegedül.
De most, hogy virágba borult a körtefám,
s millió virág büszkélkedik ágán,
a langyos eső apró gyöngyökkel dísziti,
nem kérdezi, miért, nem küld kis kék füzetet,
arról, hogy a magyar reformok működnek...
Tanultam a fától, én sem kérdezem már,
mire jó ez nekem?-s magyaráz, mint egy tanár,
de engem nem érdekel, csak szeretnék élni,
elég volt negyven évig csak hallgatni és tenni...
Szeretnék apró örömeket,kicsi jót még,
örülni a napnak és esőnek, mint a kicsi virágok,
mert az idő nem kérdez, fáradtan peregnek a napok,
ezért a jelenben megbecsülöm a kicsit, amit kapok,
aztán, ha az időm lejár, békésen lehullok,
mint rügyező fámról a fehér virágszirmok..

B Ilona Tóthné
Kép: saját

2016. április 7., csütörtök

Fehéren, feketén

Olvasgattam itt a Tanyán és nem szép,
de elkapott a sárga irigység,
mert bár nő vagyok, amolyan fehérnép,
mégis, egyszer egy fekete lovat szeretnék...
mert az ember telhetetlen, mindig másra vágyik,
no jó, nem bánom, lehet a lovacska fehér is,
csak üljön deli herceg a nyeregben,
s kezében egy csokor piros rózsával integessen.
De szokásomhoz híven megint túlkapásba estem,
mit is akarok én a deli ifjúval kezdeni szerényen
mikor már a csontom is, mint a száraz ág, zörren?
Így hát elfogadom, ha a herceg kicsit öregecske,
poroszkálnánk az úton, meg-meg állva, fecsegve..
Lehetne mondjuk modern Don Quijote,
csak a szélmalom vitorláját ne ellenem feszegesse,
s ha fáj a lábunk és a porban sántikálunk, az sem baj,
tovább tart az út, míg a a végcélig eljutunk, haj...

B Ilona Tóthné
Kép: Net


Küdj nekem egy dalt és Sándor Turza: Egy dal annak...

Kocsis Erika:

"NEKEM MA A LEGJOBBAN TETSZETT VERS"-et Ilona hozta el. Tudom, hogy admin, de ez ma engem nem tartott vissza. grin hangulatjel
B Ilona Tóthné
Küldj nekem egy dalt

Küldj nekem egy dalt,
ne kelljen kérni,
itt bent a zene kihajt,
nem kell a szó, nem kell beszélni.
Szív ablakán csend függönye meglebben,
a hang csendesen csordogál az erekben,
majd vágtat, mint a szilaj csikó,
eltölt, beterít, mint a pelyhes hó.
S a pünkösdi rózsa rózsaszín álmai
hegedű húrjain vibrálnak köröttem,
táncol a gondolat, búbánat mögöttem.
Küldj nekem egy dalt,
mert itt bent a zene kihajt,
minden felhő hagy nevessen,
érzem, elmúlt már minden,
de egy titok maradt még bennem...
B Ilona Tóthné
,... Továbbiak
B Ilona Tóthné: Küldj nekem egy dalt
gyusziapu.deviantart.com

B Ilona Tóthné Köszönöm szépen, Erika, megtiszteltél! Nagy ölelés! heart hangulatjel
Sándor Turza
Sándor Turza Gratulálok Ilona. Köszönöm szépen Erika. Igen drága, holnap küldök egy dalt. smile hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné heart hangulatjel
B Ilona Tóthné
Válasz írása...
Erzsébet Ecsedi
Erzsébet Ecsedi Gratulálok,nekem is tetszik!
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm, Erzsébet! smile hangulatjel
B Ilona Tóthné
Válasz írása...
Melinda Melánia Biro
Melinda Melánia Biro Nagyon szep heart hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm, Mel! smile hangulatjel
B Ilona Tóthné
Válasz írása...
Ibolya Kaszt
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm! smile hangulatjel
B Ilona Tóthné

Válasz írása...

Istvan Ozvegy
Istvan Ozvegy Gratulálok!
Gabriella Kerekné
Gabriella Kerekné Szeretettel gratulálok Kedves Ilona szép versedhez! heart hangulatjel Era heart hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm, Gabi! heart hangulatjel
B Ilona Tóthné

Válasz írása...
Katalin Rencsisovszky
Katalin Rencsisovszky Szeretettel gratulálok, gyönyörű versedhez ! heart hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm,Katalin! smile hangulatjel heart hangulatjel
B Ilona Tóthné

Válasz írása...

Kovács L. István
Kovács L. István Gyönyörű vers, Gratulálok Ilona! smile hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm, István! smile hangulatjel
B Ilona Tóthné

Válasz írása...

Vercsek Györgyi
Vercsek Györgyi Gratulálok Ilona! heart hangulatjel
Gyöngyi N Fehér
Gyöngyi N Fehér Szeretettel gratulálok!:) heart hangulatjel
Bartók Anikó
Bartók Anikó Szívből gratulálok!
Jutka Andrásné Zvolenszki
Jutka Andrásné Zvolenszki Gratulálok megérdemelten nyerted Icukám!
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm Györgyi, Gyöngyi, Anikó, Jutkám és Minenkinek! smile hangulatjel
 
 
Sándor Turza
Egy dal annak.

Aki keresi és nem találja
Annak, akinek tiszta hang a vágya
Akinek könnycsepp a barackfa
lehulló virága
Kinek öröm a munka, boldogság
a tél halála
Ki engem hall a hegedű szavában.
Egy dal annak, akinek a szíve
ki van tárva
Kinek lelkében ott él ég, élete románca
Annak, ki útját bölcsen járja
Nem vágyik a csillagok nyomába
Nem kér és nem sír kegyelmet a szája.
Annak, aki érti a dallamot
Kinek énekesmadár a kakukk
A pacsirta dala az élet muzsikája
Kinek a strófa egyszerre könny és móka,
Kinek lelkében megfér galamb, s róka.
Egy dal annak, aki a másokét vigyázza
magára vigyázva,
Annak, kinek velem nyílik a szája
Ez a dal egy pillanat neked az élet
szélmalomtáncában.
- Turza Sándor -
2016-04-06

2016. április 6., szerda

ZÖLD FÉNY

Nem maradtál más nekem,
mint északi fény lelkemben,
jéggé dermedt szívemben
rég meghalt a szerelem.

Északi fény lelkemben,
jéggé dermedt szívemben,

Valamikor napsütésben
réten szaladtunk kéz-a kézben,
piros pipacsokat szedtünk,
tücsök hegedült dalt nekünk.

Piros pipacsokat szedtünk,
tücsök hegedült dalt nekünk

Szép volt az élet forró nyáron,
muskátli napozott a balkonon,
szemedben a kék hajnalka színe izzott,
vibrált, égetett, levelek közt rigó ringott.

Szép volt az élet forró nyáron,
muskátli napozott a balkonon.

Örökre elmentél, én ittmaradtam,
téli estén, holdsugárban,
néha álmomban zöld fény vibrál,
de a remény, a remény is meghalt már.

Néha álmomban zöld fény vibrál,
de a remény, a remény rég meghalt már..

B Ilona Tóthné
Kép: Net, saját






Sándor Turza: Ne menjetek még

9 órája · 
 Én kicsit zárkózott ember vagyok, sajnos nem hiszem, hogy ezt a tulajdonságomat lesz még időm"kinőni"...De amikor elolvastam Sándornak ezt a nagyszerű versét, meghatódtam és fontosnak tartom, hogy sorstársaim elolvassák. Miért? Mert kimondva, vagy nem, de korunkban nem sok becsülete van az idősebb generációnak. Talán már bele is törődtünk ebbe...de a verset olvasva mégis vannak, akik gondolnak ránk, őszinte, meleg szívvel..

Sándor Turza  Szókincstanya

Ne menjetek még!

Annyi mindent láttatok
építettetek, magatokból vágtatok
repültetek, s nem volt szárnyatok
ne menjetek még, tart e föld,
s mosolyog az ég.

Mi itt mögöttetek cipeljük
még a hitet, valamit együtt lehet
kereszt ma sorsotok, egy ijesztő
forduló, ne menj még Ratkó!
Ki mutatja, ha nem leszel.
Nem most nehéz, volt a sors
mindig az; példa vagy, s nem vagy
pimasz, nekem vagy igaz
jövőnek könnyel telt képe
voltál a kornak legszebb reménye.
Ne menjetek még, láttatok, hallottatok
vigyáztatok, áldoztatok
volt, ki kenyeret nem kapott
fáradtak vagytok, ádáz idő belőletek
harapott, ne menjetek, maradjatok!
Az idő tenyerén vagytok egy-egy véset
hálát kell adnunk annak a kéznek
ne menjetek, mert vétek
szikrái vagytok a becsület gyertyafényének
nélkületek poros, szürke lesz az élet.
Adott szó, gerinc, törhetetlen becsület
ezek szép szavak, de elvesznek veletek
könny homályosítja szemem
nektek adnám időm felét
szeretem a Ratkó-kor minden gyermekét.
- Turza Sándor -
2016-04-05
Kép: Ratkók....és akik még lemaradtak...maradjatok!
(Novák Zsuzsa montázsa)

2016. április 3., vasárnap

Táj-életrajzom

/Április havi játékra/

Hazám,szívem gyötrelme, szépsége, legszebb vagy a világon!
Bármerre sodort a sors, nem találtam képmásod,
legyen az hegy, puszta, vagy folyó,-az enyémnek érzem, s ez olyan jó!
Serdülő koromban, mikor szüleimmel felmentünk az Avasra,
s onnan letekintve szülőhelyemre, a terjedelmes Miskolcra,
szinte szédültem, szíven a torkomban dobogott,
a völgyben a város fölött füstfelhő gomolygott,
lent lüktetett az élet, a villamosok csörömpöltek,
a gyárkémények füstöltek s a piros Szinva patakban
mint erekben a vér, Miskolc verejtéke csobbant.

Nagyapámra emlékeztem, kinek ugyanúgy folyt az izzadtság a homlokán
a végeláthatatlan tarka mezőn, a kis Túr partján,
miközben a kasza nyele szánkózott tenyerében,
fekete kalapos feje le-fel mozgott, léket vájt a levegőben.
Nem messze a réttől a Tisza kanyargott
s mint veszett kutyának a szája, a  vize úgy habzott.
Délidő körül, mikor a nap sugarai forrón pásztázták a földet,
a szöcskék is tikkadtan a fűszálak közt heverésztek,
az öreg a butykosából nagyot hörpintett,
majd késő alkonyatkor befogta a lőcsös szekeret,
s a mögötte ballagó csikó hátára iszákot vetett.

Később, ifjú éveimben, mikor már komolyabb lettem,
a nyüzsgő fővárosba, Pestre keveredtem.
A Gellért-hegyről letekintve elámultam a csodán,
arra gondoltam,szebbet még nem láttam életem folyamán.
A hatalmas épületekben és széles utakon kigyulladt az esti fény,
olyan volt a város, mint fenyőfa karácsony éjjelén.
a Duna pa'rton kavicsokat dobáltam a göndörödő vízbe,
s a széles folyó úgy ringatta a hajókat, mint anya gyermekét a bölcsőbe'.
A szigeti medencében reggelente úszással frissítettem magamat,
este pedig a színpadon nézhettem az igazán nagyokat...
Az Országházat napokig elnéztem volna,
s az előtte fekvő hidakon mentem át a múltba...

Asszonyként a Balaton parton sütkéreztem a szabad strandon,
sétáltunk a mólón és a parton, nyaltuk a fagyit a Helikon parkban egy padon,
néztük a hattyúkat és a vitorlázókat, a hajladozó nádakat,
esténként a víz tükrén csillogó holdsugarakat.
Hétvégeken kapáltuk a cserszegi hegyoldalban a szőlőt,
szemben vele a másik oldalon családostól jártuk az erdőt,
gombáztunk és lestük a vadakat, az Isten áldja meg e gyönyörű napokat!
Szívemhez nőtt Cserszeg szomszédságában a romos Rezi vár,
s otthonom lett Keszthely, a város, mely mindig visszavár.

Másnak talán útleírásnak tűnik a táj-életrajzom,
de nekem az életemből egy-egy darab maradt e tájakon,
s hogy öregen újra egésszé formálhassam magam, megpihenni jöttem
e borsodi faluba, közel szülőhelyemhez, ahol a fecske fészkére most röppen,
s nézem, amint a tóparti horgász botját fogva a nagy halról álmodik,
mint én, arról, hogy látom még a fenséges Bükköt,
ahol a nap az égigérő fák levelei közé beszökött,
s alatta a lillafüredi vízesés zubogását is hallani fogom,
talán csobban majd evezőm a méregzöld színű Hámori tavon
mert ez az én világom, itt vagyok én otthon,
ez a táj a hazámmal összekötő köldökzsinorom...

B Ilona Tóthné
Kép: Saját