melyek feledtetik velem ,ki vagyok,
azaz senki,-egy a hasonlók közül,
kinek új dalt a jövő már nem hegedül.
De most, hogy virágba borult a körtefám,
s millió virág büszkélkedik ágán,
a langyos eső apró gyöngyökkel dísziti,
nem kérdezi, miért, nem küld kis kék füzetet,
arról, hogy a magyar reformok működnek...
Tanultam a fától, én sem kérdezem már,
mire jó ez nekem?-s magyaráz, mint egy tanár,
de engem nem érdekel, csak szeretnék élni,
elég volt negyven évig csak hallgatni és tenni...
Szeretnék apró örömeket,kicsi jót még,
örülni a napnak és esőnek, mint a kicsi virágok,
mert az idő nem kérdez, fáradtan peregnek a napok,
ezért a jelenben megbecsülöm a kicsit, amit kapok,
aztán, ha az időm lejár, békésen lehullok,
mint rügyező fámról a fehér virágszirmok..
B Ilona Tóthné
Kép: saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése