Jegenyesoron

Kihalt a táj a jegenyesor mentén,
kis hóbuckák pihennek az út szélén,
károgó varjak repülnek felettük,
fák susogó csendjét megtöri röptük.
Egy ember sétál a jegenyék alatt

a városban valami dolga akadt,
visszafelé jövet széllel szembenéz,
alakja a  fehér szitáló ködbe vész.
Vajon ki várja, gyermeke, családja,
vagy csak sétál, bele a nagyvilágba ?
Mert mindannyian tartunk valamerre,
néha céltalanul, csak úgy, merengve..
Esteledik már e télvégi napon,
mögötte megyek a jegenyesoron..

B Ilona Tóthné
Kép: net

 25 Imréné Balogh, Horváth János Kislord és további 23 ember

FÉLTÉKENYSÉG

Ne azt nézd, hogy mi a divat, hanem hogy ki vagy..

A nagy diszkózások idején Dorka sem maradhatott ki a bulikból. Dorka amolyan "töltött galamb"típus volt, okos tekintetű, széparcú,arányos termetű.Mégis irigykedett anorexiás kinézetű barátnőire.Kora ifjúsága arra ment rá, hogy roham-fogyókúrákkal igyekezett a vézna divathoz felzárkózni.Az volt a rögeszméje, hogy ezzel az általa "daginak" titulált külsővel nem kell majd egy férfinak sem, el volt keseredve, mert a fogyókúrák nem sok eredményt hoztak, így szépen fel is hagyott velük.
Aztán egy szép nap a diszkóban Gyuri felkérte táncolni.Gyuri magas, jóképű fiú volt, biztos anyagi háttérrel,mindenhol a társaság középpontja, a lányok körülrajongták. Dorka nem is értette, Gyuri miért vele, a "dagival" foglalkozik.De Gyuri nemtágított mellőle és meggyőzte arról, hogy pont azért tetszik neki Dorka, mert nem deszkasovány manöken, őt sose vonzották az ilyen nők, neki egy olyan "okos töltött galamb" rendeltetett, mint ő.
Kapcsolatuk egyre jobban elmélyült, Dorka a felhőkben járt boldogságában, majd három év múlva összeházasodtak.
Szépen éltek, de a fiatalasszonyban a bódulattal teli hónapok után egyre jobban motoszkált a "kisördög"- az a bizonyos zöldszemű. A férjét továbbra is körülrajongták, ami őt mindjobban kétségbeejtette. Mindig is benne volt a gyanakvás, talán ha rászánta volna magát, megbeszélhették volna Gyurival.De ehelyett elhatározta, még csinosabb lesz, mint férje rajongói. Kemény testedzésbe kezdett, alig evett valamit, átfestette a haját,-mikor tükörbe nézett, nem ismert magára..
Miután Gyuri a hosszabb kiküldetésből hazajött és meglátta Dorkát, kétségbeesve ordított.-Hogyan nézel ki, mit csináltál magadból? Zörögnek a csontjaid, szörnyen néz ki a hajad!  -Azért szerettem beléd,mert más voltál, mint a többiek!
Dorka zokogott, de erre sem kapott észbe.Titokban zsebekben kutatott, megnézte Gyuri mobil-üzeneteit, elolvasta emailjeit. Szinte belebetegedett a féltékenységbe.
Végül Gyuri,-aki őszintén szerette a feleségét-nem nézhette tovább Dorka "ámokfutását". Közösen megbeszélték, hogy pszichológus segítségét veszik igénybe.
A kezelés sikerrel járt, Dorka ráébredt lehetetlen viselkedésére.Rájött, hogy a saját életét mérgezte meg féltékenységével.A házasságuk rendbejött, azóta gyönyörű kisfiúk született.

Irtam ezt a történetet a szerelem napján,azzal a célzattal,hogy nem elég valakit szeretni.
A szerelem olyan, mint egy szép virág.A pompás virág maga a szerelem, de a virág szára a bizalom. Csak együtt virulhatnak.. 

Ilona B.T.
Kép: saját

Judit Béres, Holdsugar Edina Nagy, Magdolna Kato és további 36 ember kedveli ezt.

ILLÚZIÓ

2014. február 13.

A boldogság bennünk van..

A minap derűsen sütött a nap, felüdülés volt a nyirkos, zúzmarás, esős téli napok után, amikor az embernek élni sincs kedve és begubózik, mint a selyemhernyó. Vágytam már emberek közé, ezért elhatároztam, beautókázom a városba és vásárolgatok.Ennek a szintere általában a városszéli TESCO.
Titokban bevallom, számomra nem is a vásárlás a fontos-kivéve a nagybevásárlást-,hanem az ott tébláboló sok ember. Szeretem őket megfigyelni. Érdekes tapasztalatokat szerzek, nekem legalábbis érdekes.
Nézem például, amint egy idősebb úr a műszaki cikkek között sétál, arcáról lerí a csodálkozás, finoman megtapogatja a plazma-TV-ket, megnézi előről-hátulról, talán arra gondol, mennyit fejlődött a világ a Tavasz TV óta.
A vetőmagokkal teli polc előtt egy férfi nagy elánnal magyaráz egy hölgynek, széles gesztusokkal egy Zsuzsi zöldborsós zacskóval a kezében hadonászva, a hölgy érdeklődéssel hallgatja, olyan, mintha a külvilág megszünt volna számukra.
A 14 Ft-os vizeszsemlékkel teli tárolóból egy egyszerűen öltözött fiatalasszony elmélyedve tömi a zsemléket a zacskóba, keze meg-megáll, számolgat, gondolataiban tűnődik,hányan is vannak a családban, elég lesz-e már, amennyit bepakolt. Biztos kedveskedni akart a családnak, így a zsíroskenyér helyett ma lehet, hogy tojásos zsemlét készít vacsoára.
De szinte minden pult előtt látok elgondolkodtató arcokat. Az is átfutott rajtam, talán valaki meg pont engem figyel, amint ott hasalok a bevásárlókocsin és próbálom irányítani, kevés sikerrel, mert mindig pont ellenkező irányba gurul, mint amerre szeretném.
Mikor már eleget nézelődtem-az idő is elszaladt-kifelé jövet gondoltam, megebédelek itt a kínai bisztróban. Nagyon szeretem a rántott csirkefalatokat salátával, biztos finomabb, mint az enyém és nem kell vele vesződnöm.
Maga ez a tény-furcsa- újra elindított bennem egy gondolatsort.
Úgy éreztem, valami jó történik velem.Szépen, komótosan eszegettem az illúziót. Mert tudtam,hogy ezek a csirkefalatok semmivel sem jobbak annál, mint amit otthon készítek.Ki tudja, milyen, honnan jött csirkéből csinálják..
Hányszor előfordult már, hogy jártam valahol, megragadott a táj szépsége és azt éreztem, hogy itt boldogabban tudnék élni, mint ahol élek, jobban magamra hangolódnék.Pedig ott jó lenni, ahol nincs hamisság, ahol önmagam lehetek, ahol nem kell színt játszani.
Az életünk illúziók és a "ha" sorozata. Majd ha leérettségiztem..majd ha dolgozom,..majd ha férjhezmegyek..majd ha gyerekem lesz, unokám..Közben halogatom a pillanatot, ami elszáll.A halogatások függvényévé tesszük a boldogságunkat, amik csupán illúziók.
Pedig a boldogság nem hely és időfüggő.A boldogság ott van bennünk, a megélt pillanatokban, amikor önmagunk tudunk lenni...
Erre gondoltam és a csirkefalatok elfogyasztása után a szép, napos időben hazaindultam..

Ilona B.T.
Kép:net

Gyula Halyas, Éva Hirth, Jutka Andrásné Zvolenszki és további 29 ember kedveli ezt.

 

Mily parány az ember

Mily parány az ember a hófedte csúcson
egy jégcsepp csupán, semmi a horizonton,
ahol a kék ég és a föld összeér,
nem látszik más, csak a végtelen tér.
De a Föld kerek, se vége, se hossza,
a Mindenség van itt egybeolvadva,
lent a végeláthatatlan mélység,
fenn vonuló felhők takarta kék ég,
közöttük jéggé dermedt életek,
jégcseppenként hegyet emelnek.
Olyan ez a táj,mint az ember élete,
csak egy rossz lépés és lezuhan a mélybe.
De lentről látni a fénylő csillagokat,
s ha erőt gyűjtesz, megmászod a falakat,
mikor a Föld fordul, felhőkre felülhetsz,
s láthatod a le utat, melyet elkerülhetsz.
Egyszer fenn, egyszer lent, a jégcseppek
összebújt testek, fázósan hegyet ölelnek,
s a hegyek felsóvárgó csúcsait beragyogja
valószínűtlen  fényével távolról a nap..

B Ilona Tótné
Kép: net

Moretti Gemma: Tükör

Moretti Gemma:
Tükör

Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -
Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?
Ha tükröd magad elé tartod,
s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.
Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.
Mert a lelkedben béke van.

Nem harsognék már

Szonett 72.

Vágyva zengenék dalt a szerelemről,
piros tintával írnám a sorokat,
s mint a szellő, mikor lágyan símogat
éreznéd, hogy óvnálak égő tűztől.

Nem harsognék már heves szavakkal,
gondolatokat is elnyelő hévvel,
érzékeket bizsergető kéjjel,
csók-epedő mámoros ajakkal.

Mikor a parázs még vörösen izzik,
s ha nem táplálják, lassan kialszik,
úgy üszkösödik bennem a szerelem..

De nem hagyom, hogy hamuvá váljék,
gondolok rá,maradjon szép emlék,
kopott éveimben napsugár legyen..

B Ilona Tóthné
Kép: saját

TÉL VÉGÉN

Olvad a hó
duzzad a tó
sírnak a jégcsapok,
hólé csorog
kutya topog
hűsek a hajnalok.

Ne szomorkodj,
álmokat fonj,
jön már a szép tavasz,
aranyszálas, 
napsugaras,
új életet kaphatsz.

Kis idő még,
virul a rét,
rügyet csókol a nap,
kicsi folyam
fényt nyel, csobban
ha a hajnal hasad.

zeng az erdő,
fut a szellő,
kertbe kimehetsz,
madár dalol,
eb csatangol,
gazda fákat metsz.

Ha majd felkelsz,
te sem reszketsz,
télapó nem havaz,
sarjad a fű,
csupa derű,
itt a tobzó tavasz!

B Ilona Tóthné
Kép: saját

Megosztom

36 Magdi Béres, Istvan Ozvegy és további 34 ember/2017,01.12./