Kihalt a táj a jegenyesor mentén,
kis hóbuckák pihennek az út szélén,
károgó varjak repülnek felettük,
fák susogó csendjét megtöri röptük.
Egy ember sétál a jegenyék alatt
a városban valami dolga akadt,
visszafelé jövet széllel szembenéz,
alakja a fehér szitáló ködbe vész.
Vajon ki várja, gyermeke, családja,
vagy csak sétál, bele a nagyvilágba ?
Mert mindannyian tartunk valamerre,
néha céltalanul, csak úgy, merengve..
Esteledik már e télvégi napon,
mögötte megyek a jegenyesoron..
B Ilona Tóthné
Kép: net
25 Imréné Balogh, Horváth János Kislord és további 23 ember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése