Te vagy nekem a patak

A patak olyan, mint az élet, cso

rdogál csendesen medrében, hol fénylő napsütésben, vagy jégpáncél alatt haldoklik télen. De folyik mindig előre, kavicsokat csiszol, felszinét olykor vihar fodrosítja, zavaros örvényeket kavarva dobálja a hullámokat, aztán lecsendesül, végül zuhatagként alámerül, vagy befut a vételen óceánba... . Te vagy nekem a patak, és én esténként imádkozom, az örvények el ne kapjanak. Csordogálj csendesen, sugárzó fényben, partodon hajladozzanak a nádak, integessenek ringó árvalányhajak, szemed- legyen barna vagy kék- ragyogjon sokáig, mert az élet szép!

Igazam van( ?! )

Irtam egy verset, de nem neked valót, mert hűen feltárja az igaz valót, s ha olvasnád, arcodról eltünne a báj, az igazság néha rendkivül fáj. . Megtartom magamnak, így nem okozok kárt, " kár"- kárálja a varjú az igazát, így már csak engem rág a féreg belül, de előbb- utóbb minden tény kiderül... /BI/

Mikor elmégy/ VML /

Mikor elmégy szemedben látom arcomat, amint szemem sarkából egy könnycsepp leszalad. Titkolni próbálom -látom, Te is zavarban vagy- még kiintesz az ablakból, azután elhajtasz... Dél körül jár az idő -a városból visszhangzik a harangszó, s én a kert asztalnál ülve nézem, amint a fű között boldogan kapirgál egy rigó. Egy óra múlva felkelek, -Te már a kapud előtt lehetsz, s én nem vonom már tovább kérdőre az időt, újra várakozom, mert a sors tervezi a jövőt... Látlak-e még? . De tudom, hogy jössz majd, ha dolgaidnak vége, pedig néha pihenni, pihenni kéne! Várakozom, mert ez itt a nyugalom szigete, ha nincs is más, mint bennünk a szeretet és béke! /BI/