Mikor elmégy/ VML /

Mikor elmégy szemedben látom arcomat, amint szemem sarkából egy könnycsepp leszalad. Titkolni próbálom -látom, Te is zavarban vagy- még kiintesz az ablakból, azután elhajtasz... Dél körül jár az idő -a városból visszhangzik a harangszó, s én a kert asztalnál ülve nézem, amint a fű között boldogan kapirgál egy rigó. Egy óra múlva felkelek, -Te már a kapud előtt lehetsz, s én nem vonom már tovább kérdőre az időt, újra várakozom, mert a sors tervezi a jövőt... Látlak-e még? . De tudom, hogy jössz majd, ha dolgaidnak vége, pedig néha pihenni, pihenni kéne! Várakozom, mert ez itt a nyugalom szigete, ha nincs is más, mint bennünk a szeretet és béke! /BI/