2015. szeptember 18., péntek

Értékelés, Szókincstany, Játék

A heti játék

ÉRTÉKELÉSE

Kedves Játszótársak!

Imádok játszani, második gyerekkoromban sem nőttem ki ezt a jó szokásomat. De a mi játékunknak van egy olyan fázisa, amit szívesen átengednék másnak..20 vers érkezett a játékba..
Tehát  itt ülök és értékelek, értékelnék sírásra görbült szájjal, mint mindig, amikor a tehetetlenség zavarba hoz, amikor osztályozni kell a szinte egyforma értékű, szépségű versek között. Már az is eszembe jutott, hogy én nem nagyon vagyok alkalmas erre a szerepre, dehát ez is a játék része.
Mert csodálatos verseket írtatok, arról nem is beszélve, hogy többen József Attilától, Tóth Árpástól,-mint általam oly nagyon szeretett költőinktől idéztetek.
Azért ez a játék arra is jó volt, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, mert kinek-kinek a kedvenc idézete bepillantást engedett az érzéseibe, gondolataiba, jellemébe.

Alapvetően háromféle típusú vers született:
-van, aki beleszőtte versébe a jelenkor nehézségeit, a jövőre vonatkozó reményeit,
-mások a természeti szépségeket részesítették előnybe, az évszakok szépségét, a föld tiszteletét, a csillagok szikrázó fényét,
-a harmadik csoportba a lélekrezdüléseket, a szerelmi lírákat sorolnám.

Mielőtt döntésemet leírnám, szeretném hangsúlyozni, hogy az én olvasatomban az adminok is játszótársként vettek részt a játékban.
Mivel,-mint említettem, a témakörök eltértek egymástól, ezért arra gondoltam, az eddigiektől eltérően három-három helyezettet jelölnék meg a helyezési csoportokban, egyenértékűen megosztva.
Nem tudom, hogy ez lehetséges-e, de ez egy játék és mi játszunk, ugye?
Tehát:

I. Helyezettek: Edit Fekete: Jövőt
                         Ildikó Tokos Trinfa: Ősz van
                         Erika Kocsis: Fénnyel érkeztél
II. Helyezettek:Kovács László: Mondd, mit
                          Hilda Katzler: Ami volt, van s lesz
                          Novák Zsuzsa: Varázslat
III. Helyezettek:Horváth László Kislord: József  Attila verséhez
                          Vercsek Györgyi: Esti csendesség
                          Tünde Havellantné Szerencsés: Csillagkoszorú
Különdíjasok: Valamennyi, az előbbiekben nem szereplő versíró, beérkezési sorrendben:
                        Ágnes Gemán, Mária HS, Helena Szűcs, Kata Dusnokiné, Kertész Emma,
                        Gabriella Kerekné, Széll Magdolna, Rajtó Milán, Mária Dufek, Nagy Sándor és
                        Gyula Gulyás videója

Gratulálok a helyezetteknek és külön köszönetem azoknak, akik játékon kívül is írtak verseket ebben a témában.
További sikeres munkát kívánok szeretettel: B Ilona Tóthné
  


2015. szeptember 16., szerda

Dió

a dió feltörő álmait feladta,
bosszút állt rajta a nehézségi erő,
ág ölelelő karjából kitépte,
mert neki nem vetkőzött meztelenre..
zöld ruháját csak az ősznek vette le,
kacéran hemperegve
földnek selymes ágyán.
jutalma: télen majd ott lóg a fenyőfán,
aranyporral behintve,
aranyszállal a nyakán..

B Ilona Tóthné
Kép: Net


2015. szeptember 15., kedd

Mezei úton

Mezei úton poroszkálok,
útszéli fák lombjai alatt,
a sárga mezőt még
beteríti a nap,
da a forró nyár elillant...

Más ez a nyárvég,
mint a korábbi években,
miért is?-a választ keresem...
Hol van a nádak suttogó csendje?
A sínek sikoltanak,
ezer acéltestű vagon
zakatol rajtuk
nap-mint nap.
Keserű emberek tömege
elindult messziről
új hazát keresve,
szárnyaló reménnyel,
mint a madarak,
útrakeltek, de a lábuk
a sárba ragadt...
S az én kis hazám
smaragdzöld gyepe
szeméttel, rongyokkal tele.
Talán én is bújnék
a szögesdrót alatt,
s két kézzel
kaparnám a falat,
ha életem és jövőm a tét
s ez lenne egyetlen lehetőség.
De Isten megsegített,
drága hazámban élhetek,
szívemben áldom ezt a kegyet,
hazám, oly nagyon féltelek!

S most bóklászom az én földemen,
a sárguló őszt nézhetem,
"a csókra hajló lomb közül lehull
egy koraősz, rozsdádodó levél,
az ördögszekér megáll az úton
és feljajdul a szél."
Valahol egy menetelő férfi hátán
egy gyermek zokog hangtalanul,
s elgyötört kis arcáról
könnye a földemre hull...

Az idézet: Tóth Árpád, Ez már nem nyári akonyat verséből való

B Ilona Tóthné
Kép: saját
 


"

2015. szeptember 14., hétfő

NINCS

Az esték a legrosszabbak,
négy fal közé fészkel a magány,
csak a szél rázza az ablakokat,
lámpám fényében köröz egy bogár.
"Szívem körül süvöltenek
a NEM VAGY! és a NÉLKÜLED",
ó, bár csak tudnám, vajon
te is így éreznéd ezt?
Marcangol a gyötrő kétség,
vacog bennem a hiány hidege,
szívemben oly közeli a messzeség,
s elönt kérdések özöne...
A NINCS oly sok éve hörög
itt belül, miért? -soha nem
látlak már, homályba vesztél,
mint szemem előtt a füstkarikák...

Az idézet: Zelk Zoltán, Sirály
című verséből való

B Ilona Tóthné
Kép: Ne
t

2015. szeptember 13., vasárnap

Ősz a kertben

A szögedi tóparton