2019. december 10., kedd

Ne félj

Köszönöm, POET.HU!


Ne félj, ha süvítenek a szelek
Égig érő hegyek fehér csúcsain,
Délceg bércek dicső, büszke ormain
Uralkodni vágyó felhőket űznek.


Ne félj, ha fehér fényben fürdő réten
Róka kergeti a reszkető nyulat,
Patáikkal kaparják a havat
Szarvasok a kies erdőszélen
.
Ne félj, ha hideg téli éjszakákon
Reccsen a padló, fény vibrál a falon,
Mert valaki akkor is ott van veled.

Ne félj, ha érzed, csak vagy a világon,
Téblábolsz céltalanul és vakon,
Mert van, aki vezet, fogja a kezed...


poet.hu
Ne félj, ha süvítenek a szelek / Égig érő hegyek fehér csúcsain, / Délceg bércek dicső, büszke ormain / Uralkodni vágyó felhőket űznek.

Feldolgozás



Még csak most keveredtem ide, eddig ugyanis játszottam. Feldolgozósdit!
Tegnap ugyanis végre sikerült egy normális fej káposztát vennem (eddig ugyanis nem volt, vagy ha volt, akkora méretűek, hogy csak kisbaltával tudtam volna szétvágni, mint szegény sógorom, aki a kisbaltával mindig mindent megoldott, régebben írtam, hogy még a cseresznyeszedést is, mert nemes egyszerűséggel levágta a cseresznye-ágat. No, de halottakról jót, vagy halkan...)
Szóval csináltam dinszteltkáposztát rétesbe, káposztasalátát, két kis vödörrel lesavanyítottam töltöttkáposztának, aztán sárgarépát szelegettem, de ha már babráltam, akkor egy kis céklasalátát is készítettem. Úgy tűnik, a leírás hosszabb, mint ami az asztalon látható, tipikus női munka, amit mindig végzünk, de rajtunk kívül más nem nagyon veszi észre...Sorstársaim...