Álmatlan ébredés

Csöndemben félelem-szálakat tépdesek szívemből
s összefércelem velük a reménytelen,
rongyos holnapom szőnyegét,
talán tehetek még néhány évnyi lépést a jövőbe,
s nem az összetört álmok rögein bukdácsolok előre.
De a szürke, hidegrázós hajnalokon olykor kibuggyan
valahonnan mélyről a lemondás, s bizonytalan,
reszkető kézzel keresem lámpám kapcsolóját,
hogy a halvány fény enyhítse
szívem gyors dobogását...

B Ilona Tóthné
Kép: net

Októberi jelentés

Pirosodik már a vadszőlő levele,
téli szállását keresi a gerle,
a cinke is figyelmesen szétnézett,
hol terítenek télen ebédet...

Hullott levelek egymáson
korcsolyáznak a z avaron,
fut az idővel a borostyán,
bekúszott réseken a verandán.

A nyári ízek vigyázzban állnak kamra polcán,
feketerigó ágról-ágra ugrál a fenyőfán,
csendes októberi nap, szemerkél az eső,
sok elvetett mag tavasszal ettől lesz termő.

Rózsáim már átadták magukat az elmúlásnak,
de a krizantémok rügyeznek, díszei lesznek síroknak,
s mikor a ködös november megérkezik,
a szorgos október nyugdíjba megy megint..

B Ilona Tóthné
Kép: net

Haiku, Tankák

Eső
felhő takarta
a napot s most könnyezik
nincs öröm benne

B Ilona Tóthné
Kép: saját

Tetszik   Hozzászólás  

Megosztom

• György Zoltánné, Judit Béres, Zoltánné Várady és további 17 ember kedveli ezt.

  
  

  Öt éve történt
  Vörös iszap
  (Tanka)
  

  mi jut eszedbe
  ha azt mondom, vörös ár
  egy hely, Kolontár
  nátron lúg, égett sebek
  s egy falu temető lett
  B Ilona Tóthné
  kép: Net

  
  

  

  Tetszik   Hozzászólás  
  

  Megosztom

  • Nép Ágnes, Zsuzsa Várkonyi, Magdolna Barkó Péterné és további 6 ember kedveli ezt.

      Tanka
    miért
    

    este van, sötét
    hívom öreg kutyámat
    de néz, kint marad
    gyomrom rezeg, hideg jön
    s én féltem a házőrzőt
    B Ilona Tóthné
    Kép:net

    
    

    

MI A SZERELEM

/ Játékon kívül /

Óh, a szerelem nem más,
mint vadvirág a dús réteken,
hol az illatos fűben henteregsz,
lázasan csókolsz és ölelsz,
ahogyan méh csókolja a virág kelyhet.
Szerelem a meghitt csend,
amint a bíbor alkonyban karolod vállamat,
megigézve nézzük a Holdat és a csillagokat,
lelkünk ott barangol a Mindenségben,
s akkor, ott, azt érezzük, örök együttlétben...
Szerelem a testi-lelki vágy és féltés,
az elveszítés félelme, hidegrázás, reszketés.
Szerelem, mikor a szem sugározza
a ki nem mondott szavakat,
s szaruhártyádon látom az arcomat.
Szerelem, mikor sírsz, ha engem
fájdalom jár át,
s hogy ez elmúljon
mindened odaadnád...
Szerelem az, ha már nem vagy, elmentél,
de minden gondolatban az emléked él.

Óh, a szerelem nem más,
mint egy megfejthetetlen, gyötrő érzet,
legyen fájdalmas, vagy gyönyörűséges.
Olyan, mint maga az élet...

B Ilona Tóthné
Kép: Net