A szavaknak súlyuk van
2013. március 25.
Hányszor mondunk felelőtlenül, hirtelen indulatból
meggondolatlanul olyan szavakat, mondatokat, amelyekkel megbántunk
valakit és talán észre sem vesszük. Léteznek gyilkos, soha nem feledhető
mondatok..
Tapasztalatom szerint legtöbbször családon belül hangzanak el ilyen
mondatok, de még baráti körökben is, ahol az ember "igazmondásával"
olyanokat mond, ami a másikban egy életen át megmarad.
Mindez honnan jutott eszembe?
Tegnap láttam a MUMU cimű filmet, ami röviden egy kisfiúról szólt, egy
értelmes, okos gyerekről,aki bármit tett is, az apa szemében fekete
bárány maradt, mig a másik fiát istenitette.A kisfiú mindent megtett,
hogy az apja jobb véleménnyel legyen róla-eredménytelenül..Ez már-már a
gyerek öngyilkosságához vezetett, mignem egy kemény, de érzékeny szivű
tanárától megkapta a szüleitől soha nem látott szeretetet.
Emlékszem, még általánosba jártam, örömmel újságoltam el otthon, hogy a
tanitó néni azt mondta nekem, hogy én feltétlenül tanárnak készüljek,
mert komoly gyerek vagyok és van rá érzékem.
Anyámat ez nem hatotta meg, azt mondta:" ha a tanitó néni szerint a partvis jól áll a kezedben, akkor takaritónő lennél?"
A bátyám hasonlóan járt apámmal. Mikor felvették a kertészeti szakközépbe- kertész szeretett volna lenni-apám megjegyezte:
" mindig azt gondoltam, hogy neked is egyetemi diplomád lesz, mint nekem."
A bátyámban is benne maradt ez a mondat, sőt törést is okozott nála.
Mennyi- de mennyi ilyen, vagy hasonló kijelentést tesszünk- nem is rossz
szándékkal,- és nem vesszük észre a hatását, mennyire kiboritjuk vele
azt, akinek mondjuk..
Jobban meg kell gondolnunk, mit és kinek mondunk, mert a szavaknak súlyuk van.
A bőrünkön is tapasztaljuk nap-mint nap..
