Kedves Tanyalakók, Játékosok!
A héten újra én invitállak Benneteket heti játékunkra. A múlt héten Edit témája alapján a szonett révén már a halál is meghalt, de mint a jó latin mondás említi:" repetitio est mater studiorum" -azaz ismétlés a tudás anyja,-erre hivatkozva én is újra előhozakodom a CARMEN versformával. Tudjátok, egyszer már írtunk carmeneket, születtek is szépek, de nem hagyom, hogy a feledés homályába merüljenek.
A feladvány témája: a JÖVŐ, úgy 40-50 év távlatában, ahogyan Ti elképzelitek.
Én arra gondoltam, lehet ez családi vonatkozásban, vagy ahogyan világunk fejlődését elképzeljük, de lehetne akár fantasztikus( sci-fi) témájú is, kinek-kinek mi áll közel a szívéhez, persze mindezt a carmen keretein belül.Szárnyaljon a fantáziátok!
Felelevenítve a carmenről tudottakat:
A carmennek(óda) fenségesnek, magasztosnak kell lennie (lásd: Kölcsey Ferenc: Himnusz)
8 soros versszakokból áll.
Rímképlete: AB, AB, CD, CD,
Szótagszám:
7,6, 7,6, 7,6, 7,6,
Aki még többet akar tudni a carmenről, kérem tanulmányozza a Wikipédiát.
Maximum 3 versszakos carmeneket írjatok, és a gyűjtőbe csak egy verset tegyetek be. Aki nem tudja betenni, kérem, jelezze és kérjen segítséget.
A játékot pénteken, 29-én 17 h-kor zárom le.
Inspirációként egy most írt carmenem, hiszem, Ti ettől majd sokkal szebbeket írtok.
Jó játékot kívánok, szeretettel!
Tudnod kell
/Carmen/
Fejünk felett lebegnek
múltunk bús árnyai,
ma is még kísértenek,
tarolnak napjai.
De mi erősek vagyunk,
bízunk a jövőben,
egymás kezét kell fognunk,
jövőnk érdekében.
S te, unokám, ki ma még
ifjú vagy és bohó,
tudnod kell, hogy a jó lét
nem önmagát hozó...
Nemzedékek sorsa függ
attól, amit teszel,
ne legyen a munka nyűg,
küzdj, amíg létezel!
Új bolygókat keresel,
idegenekkel élsz,
gépek uralma jön el,
elveszel, ha félsz!
Először magadban higgy,
sorsodat te rendezd,
olyan jövőd lesz, amit
magadnak teremtesz!
B Ilona Tóthné
2016. április 23., szombat
2016. április 20., szerda
Vágta a tóparton
https://youtu.be/oaQEeQQ3qy0?list=RDuOIHHMnI_Ig
(Ronsard szonett)
Itt vagy még? Görcsösen fogom a kezed,
reménykedem, hisz' el sem köszöntél,
nem lehet, hogy itthagytál, elmentél,
de érzem, még halkan lüktet az ered.
"-Nem olyan könnyű meghalni, testvérem!"-
Könnyem sem volt már, összetörtem és te
ott hánykolódtál az ágyon remegve,
suttogtál, alig észrevehetően...
Késő délután volt már s hirtelen
egy pánsíp dallama szólalt meg bennem,
szilaj ménes vágtatott a tóparton...
Szemed még megrebbent, arcod békés lett,
felszakadt sóhajjal elszállt a lelked,
s mint a vad ménes, száguldsz szabadon...
B Ilona Tóthné
Videó: Leo Rojas: Celeste
(Ronsard szonett)
Itt vagy még? Görcsösen fogom a kezed,
reménykedem, hisz' el sem köszöntél,
nem lehet, hogy itthagytál, elmentél,
de érzem, még halkan lüktet az ered.
"-Nem olyan könnyű meghalni, testvérem!"-
Könnyem sem volt már, összetörtem és te
ott hánykolódtál az ágyon remegve,
suttogtál, alig észrevehetően...
Késő délután volt már s hirtelen
egy pánsíp dallama szólalt meg bennem,
szilaj ménes vágtatott a tóparton...
Szemed még megrebbent, arcod békés lett,
felszakadt sóhajjal elszállt a lelked,
s mint a vad ménes, száguldsz szabadon...
B Ilona Tóthné
Videó: Leo Rojas: Celeste
2016. április 19., kedd
HOLDTÖLTE
/Töredék/
Emlékszel?
Holdtölte volt,
ültünk a pince előtt,
akkor virágoztak a cseresznyfák,
s ahogy hullottak a szírmok,
mint apró fehér pillangók
rászálltak kártyát tartó jezünkre,
s te Jokerként nevettél szemembe...
Szépek voltak azok az esték,
bárcsak ne lenne már emlék!
Lent az úton a sötétséget
egy-egy autó reflektor-fénye kettétörte,
aztán néma csönd,
őz ugrotta át az árkot,
majd eltűnt a bokrok mögött.
Meg-meg borzongtunk a szellőtől,
s ittunk egyet a rizligből..
Emlékszel?
Mindig azt mondtam,
én nem tudnék ilyen csendben élni,
valószerűtlennek tűnt elképzelni,
hogy nem hallom a városi zajokat,
s csilingeni a recsegő villamosokat.
Majd meglátod-mondtad nekem kedvesen,
-beszédes csöndben élünk majd, mint egy szigeten...
A mi szigetünk kapuja már bezárult.
Ösvényén elmentél,
lelkemre rátelepült a múlt.
Egyszer holdtölte volt...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Emlékszel?
Holdtölte volt,
ültünk a pince előtt,
akkor virágoztak a cseresznyfák,
s ahogy hullottak a szírmok,
mint apró fehér pillangók
rászálltak kártyát tartó jezünkre,
s te Jokerként nevettél szemembe...
Szépek voltak azok az esték,
bárcsak ne lenne már emlék!
Lent az úton a sötétséget
egy-egy autó reflektor-fénye kettétörte,
aztán néma csönd,
őz ugrotta át az árkot,
majd eltűnt a bokrok mögött.
Meg-meg borzongtunk a szellőtől,
s ittunk egyet a rizligből..
Emlékszel?
Mindig azt mondtam,
én nem tudnék ilyen csendben élni,
valószerűtlennek tűnt elképzelni,
hogy nem hallom a városi zajokat,
s csilingeni a recsegő villamosokat.
Majd meglátod-mondtad nekem kedvesen,
-beszédes csöndben élünk majd, mint egy szigeten...
A mi szigetünk kapuja már bezárult.
Ösvényén elmentél,
lelkemre rátelepült a múlt.
Egyszer holdtölte volt...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Emlékszel?
/ Holdtölte volt, / ültünk a pince előtt, / akkor virágoztak a
cseresznyefák, / s ahogy hullottak a szirmok, / mint apró fehér
pillangók, / rászálltak kártyát tartó kezünkre, / s te Jokerként
nevettél szemembe...
poet.hu
2016. április 18., hétfő
ALATTOMOS HALÁL
/Ronsard szonett/
A temetetlen romokon gyár állott,
kéményei okádták a gyilkos port,
szürkébe vonták a piros csillagot,
körötte minden, mi élő, haldoklott.
Emberek éltek ott, mezők virultak,
jövőt remélve dolgoztak, nem tudták,
fejük felett ott kering a rőt halál,
mit a levegővel magukba szívtak...
Az azbeszt por burjánzott a testekben,
rák módjára araszolt a tüdőben,
majd ölve távozott véres köpetként.
Bár a gyárat lebontották, a romok,
mint temetőben a fejfák, állnak ott,
közönybe öltözött halál képeként...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
A temetetlen romokon gyár állott,
kéményei okádták a gyilkos port,
szürkébe vonták a piros csillagot,
körötte minden, mi élő, haldoklott.
Emberek éltek ott, mezők virultak,
jövőt remélve dolgoztak, nem tudták,
fejük felett ott kering a rőt halál,
mit a levegővel magukba szívtak...
Az azbeszt por burjánzott a testekben,
rák módjára araszolt a tüdőben,
majd ölve távozott véres köpetként.
Bár a gyárat lebontották, a romok,
mint temetőben a fejfák, állnak ott,
közönybe öltözött halál képeként...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)