Emlékszel?
Holdtölte volt,
ültünk a pince előtt,
akkor virágoztak a cseresznyfák,
s ahogy hullottak a szírmok,
mint apró fehér pillangók
rászálltak kártyát tartó jezünkre,
s te Jokerként nevettél szemembe...
Szépek voltak azok az esték,
bárcsak ne lenne már emlék!
Lent az úton a sötétséget
egy-egy autó reflektor-fénye kettétörte,
aztán néma csönd,
őz ugrotta át az árkot,
majd eltűnt a bokrok mögött.
Meg-meg borzongtunk a szellőtől,
s ittunk egyet a rizligből..
Emlékszel?
Mindig azt mondtam,
én nem tudnék ilyen csendben élni,
valószerűtlennek tűnt elképzelni,
hogy nem hallom a városi zajokat,
s csilingeni a recsegő villamosokat.
Majd meglátod-mondtad nekem kedvesen,
-beszédes csöndben élünk majd, mint egy szigeten...
A mi szigetünk kapuja már bezárult.
Ösvényén elmentél,
lelkemre rátelepült a múlt.
Egyszer holdtölte volt...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Emlékszel?
/ Holdtölte volt, / ültünk a pince előtt, / akkor virágoztak a
cseresznyefák, / s ahogy hullottak a szirmok, / mint apró fehér
pillangók, / rászálltak kártyát tartó kezünkre, / s te Jokerként
nevettél szemembe...
poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése