A temetetlen romokon gyár állott,
kéményei okádták a gyilkos port,
szürkébe vonták a piros csillagot,
körötte minden, mi élő, haldoklott.
Emberek éltek ott, mezők virultak,
jövőt remélve dolgoztak, nem tudták,
fejük felett ott kering a rőt halál,
mit a levegővel magukba szívtak...
Az azbeszt por burjánzott a testekben,
rák módjára araszolt a tüdőben,
majd ölve távozott véres köpetként.
Bár a gyárat lebontották, a romok,
mint temetőben a fejfák, állnak ott,
közönybe öltözött halál képeként...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése