ŐSZI FÁK

színes levél-ruhájukat

Bronzhajú fák út szélén kínálják magukat,
kóborló szél ritkuló hajukba belekap,
tépi,cibálja színes levél-ruhájukat,
s ők dideregve dérkönnyeket  hullajtanak.
Ne bántsd a fákat!
Az utolsó tánc ez, aztán elalélnak,
alattuk a levelek lassan elporladnak,
szűzhó takarja majd szenvedésüket...
De a fák nem halnak meg, újjászületnek,
tavasszal a  bimbók újra rügyeznek.
Ó, szél, ne bántsd a fákat! Ne tépd, ne cibáljad!
Az örök körforgás részei ők,
majd az idő továbbhajtja az elmúlást,
az őszt.