2016. március 30., szerda

Húsvéti ételszentelés



Ételszentelés: húsvét reggelén a nagyböjt utáni első, nem böjtös ételek megáldása. -

Húsvét vasárnapjára kinyílt az aranyeső,
millió sárga kis virág, mint apró csillagok
világítanak az út szélén, árnyékot nem vetít felhő,
a távolban zúgnak hívogató harangok.
Emberek mennek, arcukon áhítat,
kezükben kosárka, benne tojás, kalács, sonka,
fényár öleli templomba tartó alakjukat,
s az étkeken rajta lesz Isten áldása...
A kitörő zápor sem tépi a hagyományokat,
találkozás Istennel, szívükben a hit ereje,
van, aki mindig meghallgatja imájukat,
s a békés csöndet megtöri egy bárány bégetése...


B Ilona Tóthné
kép: Net

Tetszik

Pusztulás


Szeméthegyek, járványok,
kivetkőzött drogosok,
Vizözön és szökőár
Havas hegycsúcs,jéghalál
Szárazság,pusztulás,homok
Tájfun után romok
Tengerben olajfolt,
Haldokló halak,
Mérgező felhők,
Lehulló madarak,
Szmoggal telt levegő
Atomsugárzás,
Költöző városok,
Menekülttáborok
Fellázadt természet
Nyomában enyészet.

Föld anyánk édenkertet adott
S mi írtunk erdőt,állatot,
Nem tiszteljük a természet erejét
S latolgatjuk: mi jöhet még?
A kapzsiságnak nincs határa
Bár imádkozunk,nincsen hála.
Az emberek egymást is ölik,
Háborúznak,dúlnak,
Korszaka lett a terrornak,
A Földet nem kímélik.
Míg vége nem lesz a káosznak,
S kezdődik újra a jégkorszak...
B Ilona Tóthné
Kép: Net

2016. március 29., kedd

Te bolond

 Hayas Gyula értékelése szerint:
B Ilona Tóthné: Nyugodt,kiegyensúlyozott vers. Fontos szempont a versben az igaz mondás. Egy fél idézet még idekívánkozik Szt. Ágostontól: "Nem győz meg semmi csak az igazság, nem véd meg semmi csak a szeretet



/Váci Mihály: Te bolond verse után szabadon, játékra/


Óh, te bolond, megakarod váltani a világot,
miközben rogyadozó lábad alatt a föld is inog?
Rongyos tarisznyádban válladon cipeled nyűtt életed terhét,
senki sem kért, hogy szót emelj olyanokért,
mint te, bolond, kinek testéből kivirágzik a gond,
s a munka oltárára tetted egész viharvert életed...
Minek? Fizetségül magadban károgsz és káromolsz,
s a végén e bolondok-háza világban összeomolsz.
Talán te vagy az egyetlen, ki embernek tartod még magad,
az emberi méltóságod kút mélyén kavicsokra tapad,
de nem csak neked, sorstársak vagyunk mi itt mind,
téphetjük a szánkat, az úri nép a magasból...csak legyint.
Halljátok hát, mit mondok, nem vagyunk mások, mint bolondok,
ezért csak magamban morgok, de már arról is leszoktam,
úgysem lesz már nekem sohasem igazam...
S a jövő?- Új nemzedék jő, kit mi nevelünk,
értük van az, hogy mégis szót emeljünk
ne legyen szolga nép, mint te, bolond,
ezért mindig újra-és újra az igazat mondd,
harcolj és ne lemondva és meghajolva hagyd,
hogy szívják a véred és azt kiáltsák rád
-hallgass, hisz' nem vagy senki, te bolond!

B Ilona Tóthné