Egyél meszet

2013. január 19. -

Tegnap a nyelv (nem) tudásról beszélgettünk és nekem megint eszembe révedt egy történet. Az emberrel -ennyi idős korára már sok furcsaság megtörténik.
Friss nyugdíjas voltam, amikor egy közös barátunk bemutatott egy idős német úrnak.
A barátom elmesélte, hogy a német úr itt szándékozik eltölteni nyugdíjas éveit nálunk, Cserszegen vett egy kis családi házat, szépen felújíttatta és elhatározta, hogy megtanul magyarul. Csak hát nem nagyon volt kivel társalognia. A barátom tudván, hogy egy kicsit pötyögök németül,-megkért, hogy látogassam már meg az urat, nagyon-nagyon örülne, ha néha elbeszélgethetne velem. Azonnal igent mondtam, gondoltam, talán tanul majd tőlem valamit és nekem sem árt felfrissíteni kihalóban lévő német tudásomat...
Elmentem hozzá és nagy örömmel fogadott. Mindjárt hellyel kínált, majd néhány szó után kedves mosollyal ,-amúgy németesen-felszólított, mondván, "egyél meszet" !
Még a szám is eltátottam, mit mondjak, nem ilyen fogadtatásra számítottam. Gondolom, lerítt az arcomról is, különösen akkor, amikor már többször is meginvitált a mészevésre.

Gondoltam, nem ettem meszet, hogy meszet egyek! El is magyaráztam neki, hogy ez mit jelent.Az öregúr tágra nyílt szemmel elmosolyodott,felállt, majd eltűnt a konyhában, kis idő múlva előjött, kezében egy üveggel.
-Itt a mész- mondta. Az bizony nem más volt, mint a mi közkedvelt, finom akácmézünk...

A cikket írta: Ilona B. T.

Erika Kocsis, Nép Ágnes, Zsuzsanna Czimer és további 18 ember kedveli ezt.

HÓESÉS

Tél van és most éppen szakad a hó,
fűtött szobából nézni olyan jó!
Hideg szél bőszen rázogatja a felhőket,
s a hó kavarog, kering, ellepi a tereket,
fehérré változnak az utcák és a fák,
olyan tiszta fényes, mint a mennyország.
A tetőket hósapka fedi, s az ablak fényei
világitanak fehér falak hóarcából, mint tél szemei.
Bokor tövében hó nem-érte avaron
kóbor cica borzolt szőrrel kuporog,
madarak bújnak tüskős örökzöldek ágai között,
ahová a kertben lakó galambpár költözött.

Szép igy belülről, oly tiszta, fehér a táj,
de amire gondolok, az szinte fáj.
Mert a békésnek látszó idilli téli kép
sokak számára végtelen nehézség.
Távoli tanyákban az ajtót befalazza a hó,
s bent egy öregember ajkát elhagyja a jaj-szó.
Bekötő-utakon- fentről nézve, mint lábnélküli bogarak
elakadt autók vastag hóterhükkel hasalnak,
s hiába lapátol keményen a sok ember,
nem birnak az egyre növekvő hóheggyel.
A távolban hófüggönyön át feltűnnek a hókotrók
olyanok, mint fuldoklónak kezet -nyújtó angyalok..

Kép: Tóth Ricsi

CSENDES ŐSZI ESTÉN

CSENDES ŐSZI ESTÉN
Ilona Bartha Toth

Csendes őszi estén
korábban kigyúlt a fény,
ingadozó sugarai olyanok,
mint lelkemben a gondolatok,
ide-oda repdesnek szeliden
búsan,borongón,könnyen,
ajkam szögletében könnyem
pereg, s pörög a légben
még a nyár illata, szivemben
halvány félelem felsejlett,
az elmúlás csendje érintett..

CSENDES TÉLI NAPJAIM

Csendes téli napjaim

Ilona Bartha Toth,

 

Tél közepén, magunk mögött hagyva az ünnepeket, a lázas készülődéseket, ünnepi ebédeket. az ünnepekkel járó felhajtást, csendesen telnek nyugdijas napjaim.
Én élvezem ezeket a napokat, különösen, ha kint fehér a táj és szállingózik a hó. A télnek is megvan a maga hangulata.
Reggel, mikor összetört csontokkal felébredek, kiengedem a kutyust, megetetem, elkészitem a szomszéd cicáinak is a reggelit,-ugyanis a szomszédnőm abban a hitben él, ha nem ad a cicáinak kaját, majd eltünedeznek a háztól.E miatt nekem a reggeli etetés nagyon izgalmas, egyrészt figyelnem kell arra, nehogy a kutya észrevegye, hogy rajta kivül a halálos ellenségeit is etetem, másrészt terepszemlét kell tartanom, hogy senki ne tudja, hogy a cicák nem a portán fogott egerektől gömbölyödnek.
Következnek a madarak! Tördelem a tavalyi diót, már nagy izgalomban vannak a cinkéim, mire kiérek az etetőhöz. Bentről figyelem, amig vidáman röpdösnek, egészen addig, amig meg nem jelenik a galamb-pár, akik kisajátitják az etetőt és beletelepszenek, megkezdődik a közelharc a cinkékkel a magokért.
Igy telnek el a reggeli óráim.
Nagyon szeretem Vivaldi Évszakait, most a Telet hallgatom, megnyugtató délelőtti kikapcsolódás. Közben eszembe jut egy dal, nevezetesen " Mit főzzek ma magamnak? "
Igy, ünnepek után feltétlenül  csak valami vitamindús egyszerű étel dukál. Tehát káposztaleves lesz, nokedli  csirkefar-hátból készült pörkölttel, mert azt a kutya is szereti.
A levesbe a káposztán kivül egy kis zöldség-félét is szoktam tenni, hogy igazán tartalmas legyen.A répát nem a TESCO-ban vettem, hanem a piacon, ott magyar árút is lehet kapni. Nagyon szép volt, egészen addig, amig fel nem vágtam és a közepéből egy kis kukac ki nem dugta a fejét, hogy szétnézzen a nagyvilágban. Sajnáltam, igy őkelmét répástul együtt betettem a kukába.A "tartalom" tehát elmaradt..
Délben aztán a teritett asztalnál neki ültem tartalmatlan levesem elfogyasztásának, mikor jött a postás az újságpénzért, közben elmesélte az utcabeli újdonságokat. No, nem baj, a káposztaleves hidegen is jó.
Mosogatás közben aztán újabb csengetés, most a kéményseprő jött megvizsgálni,hogy szelel-e a kémény, mert pucolva már évek óta nem volt.
Miután a kutyát végigkergettem a kerten, hogy megtudjam kötözni a kéményseprő biztonsága érdekében, a szaki bevilágitott valami műszerrel a két kéménylyukba, elkért ötezer forintot és elment. Én azért még-ahol hozzáfértem, kiszedtem a kormot a kéményajtó nyilásain.
A délutánt a mozgásnak és a sportnak szenteltem.Nekem nem kell szobabicikli és egyéb zsirégető gép.Miután a hó elolvadt, kézbe kapok két vödröt és minden nap kihordok a pincéből egy párvödör vizet.A következő napi adag is biztositva van, mert a talajviznek az a tulajdonsága, hogy mindig több jön vissza mint amennyit kihordok.
De most már igazán rám férne egy kis pihenés. Leheverednék,, de ebbéli szándékomat a kutya megneszelte és azonnal elfoglalta a helyemet. Igencsak rossz néven veszi, ha odébb akarom tuszkolni.
Közben csörög a telefon, a barátnőm sirva hiv, előadja nagy gondját a vizóráról, de ez már egy másik történet..
Bánatosan letelepszem a számitógép mellé, leirom ezt a csendes téli napomat, mivel a hang nem jó a gépen, hallgatom Vivaldit és arra gondolok,-bár szeretem a telet, jó lenne, ha jönne már a tavasz, a rügyfakadás, veteményezés, lenne mit csinálnom, nem unatkoznék egész nap..


http://youtu.be/tiQiBBU7Lug

NE HARAGUDJ

Ne haragudj

Csűröm, csavarom
e rövidke mondatot
de nem találom az
okot,
miért olyan nehéz
kimondani
e két egyszerű szót:
ne haragudj!
-nem úgy gondolom
-már bánom
-igazad van, tudom,
-én igy vélem
-másként érzem.
Milyen egyszerű!
Mégis, miért nem
mondod?
Ne emeld fel a
hangod.
Attól még maradsz,
aki vagy,
ne vessen fel a
dac..
Lenne köztünk béke,
reménység,
tanulhatna belőle
egy egész nép!

Ne haragudj!

Ilona B.T.

A BARÁTSÁG

A BARÁTSÁG

A barátság olyan
mint zúgó kis patak,
ered a forrásból
soha el nem apad!
Hosszú útját olykor
durva kövek állják,
kavargó örvények
vizét mélybe rántják.
De a kövek elsodródnak,
zavaros örvények
felszinre tolulnak
mert erős a kis patak
folyik tovább,
néhol szélesedik,
medre terjeszkedik.
Sok pici vizcsepp
egymást átkarolva
megy a maga útján,
végűl befut
a nagy folyóba.

Legyél te egy vizcsepp,
kit karolnak a többiek..

Ilona B.T.