fűtött szobából nézni olyan jó!
Hideg szél bőszen rázogatja a felhőket,
s a hó kavarog, kering, ellepi a tereket,
fehérré változnak az utcák és a fák,
olyan tiszta fényes, mint a mennyország.
A tetőket hósapka fedi, s az ablak fényei
világitanak fehér falak hóarcából, mint tél szemei.
Bokor tövében hó nem-érte avaron
kóbor cica borzolt szőrrel kuporog,
madarak bújnak tüskős örökzöldek ágai között,
ahová a kertben lakó galambpár költözött.
Szép igy belülről, oly tiszta, fehér a táj,
de amire gondolok, az szinte fáj.
Mert a békésnek látszó idilli téli kép
sokak számára végtelen nehézség.
Távoli tanyákban az ajtót befalazza a hó,
s bent egy öregember ajkát elhagyja a jaj-szó.
Bekötő-utakon- fentről nézve, mint lábnélküli bogarak
elakadt autók vastag hóterhükkel hasalnak,
s hiába lapátol keményen a sok ember,
nem birnak az egyre növekvő hóheggyel.
A távolban hófüggönyön át feltűnnek a hókotrók
olyanok, mint fuldoklónak kezet -nyújtó angyalok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése