Csendes téli napjaim
Tél
közepén, magunk mögött hagyva az ünnepeket, a lázas készülődéseket,
ünnepi ebédeket. az ünnepekkel járó felhajtást, csendesen telnek
nyugdijas napjaim.
Én élvezem ezeket a napokat, különösen, ha kint fehér a táj és szállingózik a hó. A télnek is megvan a maga hangulata.
Reggel, mikor összetört csontokkal felébredek, kiengedem a kutyust, megetetem, elkészitem a szomszéd cicáinak is a reggelit,-ugyanis a szomszédnőm abban a hitben él, ha nem ad a cicáinak kaját, majd eltünedeznek a háztól.E miatt nekem a reggeli etetés nagyon izgalmas, egyrészt figyelnem kell arra, nehogy a kutya észrevegye, hogy rajta kivül a halálos ellenségeit is etetem, másrészt terepszemlét kell tartanom, hogy senki ne tudja, hogy a cicák nem a portán fogott egerektől gömbölyödnek.
Következnek a madarak! Tördelem a tavalyi diót, már nagy izgalomban vannak a cinkéim, mire kiérek az etetőhöz. Bentről figyelem, amig vidáman röpdösnek, egészen addig, amig meg nem jelenik a galamb-pár, akik kisajátitják az etetőt és beletelepszenek, megkezdődik a közelharc a cinkékkel a magokért.
Igy telnek el a reggeli óráim.
Nagyon szeretem Vivaldi Évszakait, most a Telet hallgatom, megnyugtató délelőtti kikapcsolódás. Közben eszembe jut egy dal, nevezetesen " Mit főzzek ma magamnak? "
Igy, ünnepek után feltétlenül csak valami vitamindús egyszerű étel dukál. Tehát káposztaleves lesz, nokedli csirkefar-hátból készült pörkölttel, mert azt a kutya is szereti.
A levesbe a káposztán kivül egy kis zöldség-félét is szoktam tenni, hogy igazán tartalmas legyen.A répát nem a TESCO-ban vettem, hanem a piacon, ott magyar árút is lehet kapni. Nagyon szép volt, egészen addig, amig fel nem vágtam és a közepéből egy kis kukac ki nem dugta a fejét, hogy szétnézzen a nagyvilágban. Sajnáltam, igy őkelmét répástul együtt betettem a kukába.A "tartalom" tehát elmaradt..
Délben aztán a teritett asztalnál neki ültem tartalmatlan levesem elfogyasztásának, mikor jött a postás az újságpénzért, közben elmesélte az utcabeli újdonságokat. No, nem baj, a káposztaleves hidegen is jó.
Mosogatás közben aztán újabb csengetés, most a kéményseprő jött megvizsgálni,hogy szelel-e a kémény, mert pucolva már évek óta nem volt.
Miután a kutyát végigkergettem a kerten, hogy megtudjam kötözni a kéményseprő biztonsága érdekében, a szaki bevilágitott valami műszerrel a két kéménylyukba, elkért ötezer forintot és elment. Én azért még-ahol hozzáfértem, kiszedtem a kormot a kéményajtó nyilásain.
A délutánt a mozgásnak és a sportnak szenteltem.Nekem nem kell szobabicikli és egyéb zsirégető gép.Miután a hó elolvadt, kézbe kapok két vödröt és minden nap kihordok a pincéből egy párvödör vizet.A következő napi adag is biztositva van, mert a talajviznek az a tulajdonsága, hogy mindig több jön vissza mint amennyit kihordok.
De most már igazán rám férne egy kis pihenés. Leheverednék,, de ebbéli szándékomat a kutya megneszelte és azonnal elfoglalta a helyemet. Igencsak rossz néven veszi, ha odébb akarom tuszkolni.
Közben csörög a telefon, a barátnőm sirva hiv, előadja nagy gondját a vizóráról, de ez már egy másik történet..
Bánatosan letelepszem a számitógép mellé, leirom ezt a csendes téli napomat, mivel a hang nem jó a gépen, hallgatom Vivaldit és arra gondolok,-bár szeretem a telet, jó lenne, ha jönne már a tavasz, a rügyfakadás, veteményezés, lenne mit csinálnom, nem unatkoznék egész nap..
http://youtu.be/tiQiBBU7Lug
Én élvezem ezeket a napokat, különösen, ha kint fehér a táj és szállingózik a hó. A télnek is megvan a maga hangulata.
Reggel, mikor összetört csontokkal felébredek, kiengedem a kutyust, megetetem, elkészitem a szomszéd cicáinak is a reggelit,-ugyanis a szomszédnőm abban a hitben él, ha nem ad a cicáinak kaját, majd eltünedeznek a háztól.E miatt nekem a reggeli etetés nagyon izgalmas, egyrészt figyelnem kell arra, nehogy a kutya észrevegye, hogy rajta kivül a halálos ellenségeit is etetem, másrészt terepszemlét kell tartanom, hogy senki ne tudja, hogy a cicák nem a portán fogott egerektől gömbölyödnek.
Következnek a madarak! Tördelem a tavalyi diót, már nagy izgalomban vannak a cinkéim, mire kiérek az etetőhöz. Bentről figyelem, amig vidáman röpdösnek, egészen addig, amig meg nem jelenik a galamb-pár, akik kisajátitják az etetőt és beletelepszenek, megkezdődik a közelharc a cinkékkel a magokért.
Igy telnek el a reggeli óráim.
Nagyon szeretem Vivaldi Évszakait, most a Telet hallgatom, megnyugtató délelőtti kikapcsolódás. Közben eszembe jut egy dal, nevezetesen " Mit főzzek ma magamnak? "
Igy, ünnepek után feltétlenül csak valami vitamindús egyszerű étel dukál. Tehát káposztaleves lesz, nokedli csirkefar-hátból készült pörkölttel, mert azt a kutya is szereti.
A levesbe a káposztán kivül egy kis zöldség-félét is szoktam tenni, hogy igazán tartalmas legyen.A répát nem a TESCO-ban vettem, hanem a piacon, ott magyar árút is lehet kapni. Nagyon szép volt, egészen addig, amig fel nem vágtam és a közepéből egy kis kukac ki nem dugta a fejét, hogy szétnézzen a nagyvilágban. Sajnáltam, igy őkelmét répástul együtt betettem a kukába.A "tartalom" tehát elmaradt..
Délben aztán a teritett asztalnál neki ültem tartalmatlan levesem elfogyasztásának, mikor jött a postás az újságpénzért, közben elmesélte az utcabeli újdonságokat. No, nem baj, a káposztaleves hidegen is jó.
Mosogatás közben aztán újabb csengetés, most a kéményseprő jött megvizsgálni,hogy szelel-e a kémény, mert pucolva már évek óta nem volt.
Miután a kutyát végigkergettem a kerten, hogy megtudjam kötözni a kéményseprő biztonsága érdekében, a szaki bevilágitott valami műszerrel a két kéménylyukba, elkért ötezer forintot és elment. Én azért még-ahol hozzáfértem, kiszedtem a kormot a kéményajtó nyilásain.
A délutánt a mozgásnak és a sportnak szenteltem.Nekem nem kell szobabicikli és egyéb zsirégető gép.Miután a hó elolvadt, kézbe kapok két vödröt és minden nap kihordok a pincéből egy párvödör vizet.A következő napi adag is biztositva van, mert a talajviznek az a tulajdonsága, hogy mindig több jön vissza mint amennyit kihordok.
De most már igazán rám férne egy kis pihenés. Leheverednék,, de ebbéli szándékomat a kutya megneszelte és azonnal elfoglalta a helyemet. Igencsak rossz néven veszi, ha odébb akarom tuszkolni.
Közben csörög a telefon, a barátnőm sirva hiv, előadja nagy gondját a vizóráról, de ez már egy másik történet..
Bánatosan letelepszem a számitógép mellé, leirom ezt a csendes téli napomat, mivel a hang nem jó a gépen, hallgatom Vivaldit és arra gondolok,-bár szeretem a telet, jó lenne, ha jönne már a tavasz, a rügyfakadás, veteményezés, lenne mit csinálnom, nem unatkoznék egész nap..
http://youtu.be/tiQiBBU7Lug
Még hogy unatkozol:)Ilona, mi van ha csinálsz is valamit:)) Igaz én is várom a tavaszt, de nagyon!
VálaszTörlésÜdvözöllek Klára
A télnek is megvannak az "örömei", kedves Klára! Jó tavaszvárást, remélem, eljön hamarosan! Ölellek, Ilona
Törlés