ANGYALOK ÉS ÖRDÖGÖK

Én egy nagyon hétköznapi ember vagyok. Ezt abból következtettem, hogy még sosem álmodtam angyalokkal. Vannak egyáltalán angyalok?
Bizonyára vannak, hiszen olvasom a szebbnél-szebb verseket, hogy odafönt angyalok fújják a trombitát, angyalkórus énekel és mint a boldog lepkék, ide-oda repkednek.Felém még véletlenül sem. De legalább álmaimban csak egyetlen egyszer látnám őket! De nem, engem valamilyen okból elkerülnek.
Az én álmaimban mindig azokkal találkozom, akik napközben körülvesznek, vagy körülvettek, mert már nem élnek. Arról nem is beszélve, hogy még álmaim történetei is hasonlóak a valós eseményekkel.
Valamelyik nap például arról beszélgettünk, milyen szörnyű dolog a fogfájás, foggal,-de Isten ne adja, fogak nélkül is, drága pénzzel kiperkált pótlással. Mert a fogínyt nem érdekli, mennyit fizettünk érte. Erre mi történik, álmomban egész éjjel jajongtam, mert a fogaimat húzták. Hálás vagyok, hogy reggel, amikor felébredtem, nem állt egy fogorvos az ágyam mellett..
Érdekes, az ördögben viszont hiszek.Velelük más a helyzetem, mint az angyalokkal. Sok ördög van, szerencsémre álmaimban ők sem jelentek még meg, de velük a valós életben találkozom. Róluk már én is írtam...
Valamelyik nap olvastam az újságban, hogy egy "ember" vasvillával leszúrt egy kutyát. Ime, a ördög maga, még a villa is a kezében volt.
Lehet, hogy mi, emberek vagyunk az angyalok és ördögök? Bizonyára.
A jó emberek az angyalok, a rosszak az ördögök. Így már azt is érteném, miért nem találkozom angyalokkal. Még álmomban sem.
Helyesbítek: az áldott jó emberek az angyalok...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

A RENDSZER

 /Játékra/
Bölcsőnk a föld, e titok-világ,
ki tudja, hány millió év óta
állandóan más arcát mutatja,
özönvíz és jeges ár, sivatag és fagyhalál,
viruló tavasz, majd hőség, perzselő nyár,
új bor illatától megszédült őszi levelek,
tél fehér havával borított tájak, hegyek...
S mint jó anya, a nap sugároz meleget és fényt,
elűzi napról-napra a sötétséget és az éjt.
Egy gigantikus rendszer ez, hol égnek s földnek,
csillagoknak meg van a helye,
összetartja őket a természet ereje,
s ha a rendszerben valami rosszfelé mozdul,
a világ, s benne a föld is felfordul...
Csak a szél, a szél az, ami szabadon kószál,
gyerekként szendén, vagy bőszül, mint oroszlán,
eljut bárhová, mindent lát, ismeri az univerzum titkát.
Vajon ki vagyok én, s ott voltam-e minden újra kezdett
korszakban, mint láthatatlan, atomnyi porszem,
léteztem-e elsüllyedt világok mérhetetlen mélységében?

És te hol vagy, megtaláltál már,
vagy lelked a surranó szél hátán száll?
Jó lenne, ha még e világban egyszer megtudhatnám...

B Ilona Tóthné



Az ihlető vers:
Jékely Zoltán
A SZÉL...

A szél, mely őszi illatokkal, őszi hanggal
a hervadó domboldalon csatangol,
tudja, mi lesz belőlünk.

Bágyadt tücsökszó, ludak odafönt,
dib-dáb levél-zörgés a fán:
e földtani korszak után?

Csak a kövek maradnak meg, a sziklák,
vágott kövek dolmenből, templomokból,
dülingélő csapatban, állva, ott hol
csuhás menet zarándokolt mezitláb...

A szél körüljárja a néma földet,
ölelkezik más csillagok szelével,
megáll, örvényt vet, csókolván e völgyet,
hol esdekeltem kétszázezer évvel
azelőtt, testedért, hiába-

S hagytál szörnyű fájdalomtól vakon
beleveszni az örök éjszakába.

Megosztott második helyezést értem el /2016.10.07/

49 Magdi Béres, Kata Burcsa és további 47 ember

Ősz van

Szonett

Eszméltél-e már őszi este arra,
hogy ismét elmúlt egy nyár, sóhajoddal
gólya és fecske száll, révült rigódal,
elmúlásba fúlt a virág illata.

Esernyőmön kopog a csurgó  felhő,
borúsan gázolok a nedves úton,
viharos szél zörren a házfalakon,
ázott galamb állomása a tető.

Véget ért az izzó nyári alkonyat,
hűvös lepel takarja a tarlókat,
drótkerítés rácsán hajnal harmata...

Ó, a természet nem alkuszik, ősz van,
sárgult levelekben haldoklik nyaram,
megbarnult a hortenzia virága.

B Ilona Tóthné
Kép: Net