2014. november 27., csütörtök

HOMÁLY FEDI MÁR

Renga

hullott levelek
a talajon fekszenek
haldoklik az ősz
a hideg harmatcseppek
mint könnyek ráperegnek

homály fedi már
hajdani vágyaimat
néha felsír még
sekélyen egy bús dallam
múlt ködében merengés

ha jön az este
rád gondolok remegve
lágy muzsika szól
valahol a távolból
átölel a sötétség

az éjjel sem hoz
enyhülést jössz és elmész
úgy vártalak de
tested a semmibe vész
pirkad már és nem látlak

már régen nem vagy
csak a fájdalom maradt
komor bús szavak
mély tátongó üresség
óh bárcsak itt lennél még

B Ilona Tóthné


Köszönöm! :)
hullott levelek / a talajon fekszenek / haldoklik az ősz / a hideg harmatcseppek / mint könnyek ráperegnek
poet.hu
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

ESTELEDIK AZ ALFÖLDÖN

Valahol, az Alföld peremén túl
egy Tisza-melléki kisfalu
harangja megkondul,
az ég is magára ölti
sötét köpenyét
s a legelésző gulya is
befejezi a legelést..
Gémeskút ágaskodik felfelé,
de a sötétség lassan őt is elnyelé,
hidegek az éjszakák a pusztán
nincsenek falak,
gyér fűre dér tapad..
A gulyás még szétnéz,
tűz ropog a máglyán,
majd magára húzza subáját
s szemével megsimogatja kutyáját,
tudja, hogy hűséges társa, a pulija
éjszaka is ébren őrzi nyáját.

Híres ez a gulya Árpád vezér óta,
midőn a hosszú vándorúton
az ekhós szekereket húzta..
A szürkemarha ma már
világszerte ismert hungarikum,
az Alföld királya, fenséges unikum..

B Ilona Tóthné
Kép: Net
17 Katalin Nagyné Akai, Csepella Vera és további 15 ember

2014. november 24., hétfő

SZERETET, HONVÁGY, HONTALANSÁG

Ballada

Minden ember élete egy ballada,
édes,-kesrű szimfónia dallama..

Az időben kicsit visszamegyek
úgy száztíz évet talán,
mikor házasságot kötött egy ijú
és egy szépséges lány.

Szerelmük izzott, mint tüzes parázs,
s a gerendás kicsi ház maga volt a varázs..

Csendesen éltek, szántottak, vetettek,
a kemencében ropogós kenyeret sütöttek,
szerették egymást, s mikor a nap alászállt,
álmaikban gondolatuk a jövő felé szállt.

Aztán, ahogy az idő haladt,
a békés nyugalomnak végeszakadt..

Óh, jaj, nagy szegénység szakadt a népre,
menekültek az emberek a hazától messze,
a fiatal pár is elvándorolt idegenbe,
hajó vitte álmukat, jobb létet remélve.

Tüzet okádott a hajó kéménye,
tenger hullámai sodorták messze, messze..

Kisfiúk születet, s mint szabad ember,
szüleinek úgy mondta: mother, father,
az anya szíve majd meg szakadt
Brooklyn borús ege alatt.

Férj,-feleség szorították egymás kezét,
de a hovágy égette mindkettőjük lelkét.
 .
Mikor már nem bírták tovább a szabad világot,
újra hajóra szálltak, feledték a vágy-rabságot,
várta őket a kis falusi ház és a szegénység,
nem adták fel,éltette őket a reménység

De jött a második világégés, majd a vidám barakk,
a földeket elvették s a két öreg szíve megszakadt..

Fiúkból férfi lett, megtanulta a nyelvet,
de angulul sírt és álmodott az ő födjéről, mely elveszett,
családjának oly sok szépet mesélt Amerikájáról,
mint Maeterlinck a boldogság kék madaráról..

Később, mint amerikás magyar perszóna non grata lett,
s a sírja sem ott van, ahol megszületett..

Aztán 56-ban az unoka
felkapaszkodott egy kocsira,
angol földön élt tovább,
vágyta, nem látta többé a hazát..

Igy szállt apáról fiúra a honvágy és a hontalanság,
s van-e ember, ki tudja ma, hol van az igazság?

B Ilona Tóthné
2017.10.23.
14 Tiborné Éva Kovács, Éva Jakab és további 12 ember
Hozzászólások
Tiborné Éva Kovács
Tiborné Éva Kovács Ó. Ilona ez vers gyönyörű igaz történelem !! Benne van minden ami ma is aktuális!! Elvándorlás, honvágy és sok-sok fájdalom !! Köszönöm, hogy olvashattam !!
Kezelés
Czégényné Orbán Piroska
Czégényné Orbán Piroska Ilona..ez maga a történelmi igazság.. de ahogy ezt Te leìrtad ...köszönöm,hogy olvashattam..
Kezelés
Bartha Ilona
Bartha Ilona Én köszönöm, Piroska!