egy Tisza-melléki kisfalu
harangja megkondul,
az ég is magára ölti
sötét köpenyét
s a legelésző gulya is
befejezi a legelést..
Gémeskút ágaskodik felfelé,
de a sötétség lassan őt is elnyelé,
hidegek az éjszakák a pusztán
nincsenek falak,
gyér fűre dér tapad..
A gulyás még szétnéz,
tűz ropog a máglyán,
majd magára húzza subáját
s szemével megsimogatja kutyáját,
tudja, hogy hűséges társa, a pulija
éjszaka is ébren őrzi nyáját.
Híres ez a gulya Árpád vezér óta,
midőn a hosszú vándorúton
az ekhós szekereket húzta..
A szürkemarha ma már
világszerte ismert hungarikum,
az Alföld királya, fenséges unikum..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése