AHOL ÖLELKEZNEK A HEGYEK
Szonett 64.

Messze, de még nem a végtelenben,
Ahol ölelkeznek a kéklő hegyek,
Fehér subájukat rázzák a szelek,
Ott van az én bús magányos szirtem.

Nincs más felettem, csak a kéklő ég,
Felhők alatt néha egy-egy szirtisas
Bukkan fel, de a hegyorom oly magas
Tovarepűl, várja a messzeség.

Ködfelhő telepszik a bércekre,
Ólom-nyomás nehezedik a szívre,
A szem vibrál, ritkul a levegő.

E hely az, hol a gondolat megakad,
Semmi nem fáj, a világ is elszakad,
Észre sem veszed és megáll az idő..

Ilona Bartha Tóth,
Kép: Net

27 Joli Szep, Kovács Árpád Gábor és további 25 ember/2017.02.27/

HAIKUK

Rózsa

ha sok a munka
kimerít nézd a rózsa
mily szépen virít

Virágangyal

rózsára nézve
gondod-bajod felejted
virágangyal ő

,Ültess sok rózsát

ültess sok rózsát
illata beterít mint
szép éji álom

A rózsa fegyvere

ne feledd soha
a rózsa töviseit
nem mindenki jó

Ilona Bartha Tóth
Kép:saját

,

ÉJI ÁLOM

ÉJI ÁLOM

Újra itt a sötét este,
a fényt takarja éj leple,
álmom nem békés, altató,
inkább bántóan bénító.
Jönnek a tarka lidércek,
ősszefonódva repülnek,
lebegnek a tág éterben
mint vérszívó denevérek.
Szellemek, menjetek!
Mikor jön a piros hajnal,
kiszáradt, fúló torokkal
félálomban még látom,
verdeső madárszárnyon
suhanva tovarebbennek
az ébredő horizonton.

Angyalokkal szeretnék
álmodni..

Ilona B. T.
Kép: saját