2014. február 1., szombat

Alkudozás

Létem egyre zsugorodik bennem,
de él aszott ráncaim közt mag-szívem,
napjaim úgy hullanak a semmibe,
mint tépett virágszírom a mélybe..
A Teremtőmmel alkudozom,
ahogyan pénzsóvár kufár a piacon,
kérem az Urat, adjon még néhány évet,
lássak még lélekmelengető szépet,
zavaros éjjek után napfelkeltét 
s bús- öröm órák után naplementét.
Hogy gazdálkodhassam a fogyó napokkal,
élhessek békés belső nyugalommal..

Ha majd a létem véget ér, Uram,
kezedet fogva veled folytatom utam..

B Ilona Tóthné
Kép: Net 

B Ilona Tóthné: Alkudozás
B Ilona Tóthné: Alkudozás
gyusziapu.deviantart.com

2014. január 30., csütörtök

Fenn és lent

Egy fiatal ismerősöm mesélte:

Már két éve éltek együtt, tervezgették a jövőt.Feri és Zsóka szerették egymást, úgy gondolták, ahhoz, hogy boldogok legyenek, nem szükséges papír. A kapocs egymás iránt érzett szerelmük volt, és ha majd gyermekük születik, akkor mégis megpecsételik boldogságukat házasságkötésükkel. Ezt megbeszélték egymással.
A két együtt töltött év töretlen volt, semmi jel nem mutatott arra, hogy ezt a boldog kapcsolatot bármi is veszélyeztetné. 
Aztán egy reggel Zsóka arra ébredt, hogy párja nincs mellette, Ferit mintha a föld nyelte volna el, ruháival, személyes dolgaival együtt eltűnt.Zsóka fel sem tudta hirtelen fogni, mi történt, arcát kezeibe temette, csendesen sirdogált, rájött, hogy elhagyták.Egy szó, egy üzenet nélkül.
Váratlanul érte ez a szakítás. Mi történt, mivel bánthatta meg ennyire Ferit? Hiába töprengett, semmi nemjutott eszébe. Vagy egy harmadik személy áll a szakítás mögött? Tulságosan boldog és elégedett volt, nem vette észre, hogy valami nincs rendben?
Nézte magát a tükörben, semmit nem változott az utóbbi két évben.
Napokig ki sem ment a lakásból, étvágya sem volt, csak gubbasztott a heverőn és úgy érezte, ezt a szakítást talán túl sem éli.A rengeteg szép élmény egyre ott tornyosult lelki szemei előtt, nem értette, miért hagyták el.
Nem tudta, hogy szenvedéseinek ez még csak az első időszaka.
Napokig, hetkig a szomorúság és a düh viaskodott benne. Egyre mélyebbre került, eljutott addig a pontig, amikor már nem volt lejebb.
Remélte, hogy ez az állapot nem tarthat örökké.Időt kell adnia magának, amig a sebek begyógyulnak.
Aztán,-ahogyan az idő telt, elkezdett a mélypontról felemelkedni...
Lassan visszatért a régi, csendes hétköznapokba, ma már úgy gondolja, ez a történés edzettebbé, erősebbé tette.
Néha már mosolyog, vagy elejt egy-egy könnycseppet, mikor kedvesére gondol, mint most is, aztán már csak azt kérdezi magától, minden keserűség és dac nélkül: -hogyan is tudtam egy ilyen embert szeretni?
De az élet nem kérdez,bármi megtörténhet, nemcsak az örömöket, boldog pillanatokat, de a mélységeket is meg kell tapasztalnunk ahhoz, hogy megtudjuk, mennyi erő rejlik bennünk..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2014. január 27., hétfő

Itt az ideje..

Most, hogy beszorultunk a meleg szobába, eljött az elmélkedés ideje.Én ilyen csendes napokon gondolom át, milyen vetőmagokat,szerezzek be, mit hova fogok ültetni.( a kivitelezés folyamán ez egy kicsit mindig módosul)
Az árúházakban már megjelentek a magok, érdemes szétnézni. Én ilyenkor-amig kapható- általában a gyógy -és fűszernövényekre helyezem a hangsúlyt a szokásos sárgarépa, zöldség és borsó mellett.
Minden évben szoktam egy kb. 2x3 m-es gyógy-és fűszernövény ágyást csinálni, ahova kaprot, bazsalikomot, csombort, metélőhagymát stb. ültetek. A zsályát, citromfüvet, máriatövist...csak egyszer kell elültetni, mondhatnám, ki sem lehet írtani, évről -évre díszbokornak is beillő szép bokrok maradnak..
B Ilona Tóthné
Képek:saját