2021. július 3., szombat

Az okostelefon és egyebek

Meghallgatott a Jóisten, végre tegnap volt egy kiadós zuhé, némileg felfrissültem. A hőség miatt-erőm hiányában-elmaradtam a dolgaimmal, most majd összeszedem magam. Bár csütörtökre ígérte a meteorológia ezt az időt, így korán reggel kaptam magam és bementem a városba, sok helyre kellett mennem, elég az hozzá, hogy fizetős napom volt, de a végén már nagyon elfáradtam, ugyanis semmivel sem volt enyhébb az idő, mint korábban, csordogál rólam a verejték. Nagyon bántott, hogy a leglényegesebb dologról elfelejtkezdtem, igaz, nem volt felírva, Történt, hogy a fényképezőgépem felmondta a szolgálatot, ami nekem egy fontos kellék az életemben,imádok fotózni és már nagyon hiányzik. A barátnőm rábeszélt, hogy inkább vegyek egy okostelefont, abban minden van, nem csak telefonálni lehet vele, de interezni, fotózni stb.A technika csúcsa! Ezen estem kétségbe, én már a technika aljához sem értek,talán meg sem tusom tanulni a használatát. De a lényg, hogy egyiket sem vettem, mert a hőség kiverte a fejemből. Mikor hazaértem, kiülem hűsölni a kertipadra a kávémmal,majd a sok pakk kipakolásását mellőzve éppen ledőltem egy kicsit, mikor újra telefonált a barátnőm,kezdve azzal, hogy képzeljem el, mi történt: -Kimentem a kertbe füvátvágni ebben a hőségben, a telefont letettem az asztalra és mikor végeztem, lerogytam bent a fáradtságtól egy székre, néhány lépésre a telefontól. Gondoltam, felhívlak,hogy Te mint végeztél és megindultam a telefo felé,mikor egyszercsak megszólalt a telefon. -Ejnye, ejnye, már megint csak három lépést tettél meg ma! A fia, aki orvos ugyanis beprogramozott neki egy lépés-számlálót napi hatezer lépésre, ami 5-6 km sétát jelentene egészsége érdekében.Elfogadható időben nincs is gond, no, de 40 fokban kinek van kedve sétálni? Így mostanában csak a telefonnal berzenkedik. -Azannya- csak ennyit mondtam( ezt a "mondást" néhai kersztapámtól tanultam, aki mindig ezzel az egy szóval nyilvánult ki,ha valamin csodálkozott.Persze, ő mindig csodálkozott valamin, úgyhogy volt időm megtanulni.) Szóval: azannya!Minjárt eldöntöttem, hogy marad a fényképezőgép és a butatelefon, én az életben nem veszek kezembe okostelefont. Felborulna a lelkibékém, méghogy egész nap a méltatlankodását hallgassam.Hát nem, nem és nem! Akkor már inkább egy kutya pórázzal a szájában, sétára ingerelve, de halkan...