Próbálok mindig aktuális lenni. Ebből kifolyólag már unalomig ismeritek erről a nyárról szóló néhánysoros írásaimat. Dehát nyár van, forróság, fülledtség, lassan kibírhatatlanság. És én aktuális vagyok, miről is írhatnék...
A verejtékes, nem alvós éjszaka után arra gondoltam, ma megemberelem magam és kezdek folyékony állapotú magammal valamit. Mert az mégse járja, hogy itt tespedek és lesem, mikor mozdul meg a függöny. Volt, ahol már esett néhány csepp eső, sőt rövidke nyári zivatar is volt, de itt?
Nehéz most gondolkodni, különösen arról, mit főzzek ebédre. Leves mindenképpen kell, mert már nem bírom a sok vizet vedelni, nem ártana némi változatosság. Oda is tettem a "valamit visz a víz" levesemet, mert ebben víz is van, meg valami is! A "valamit" a kertből hoztam be, néhány szem krumplit, zöldséget, hagymát. Remek lett a levesem, tettem még bele egy kis vegetát, majd metélttésztát. A második fogás a tegnapi melegfronti hülyeségem miatt már készen volt.
Tegnap ugyanis nagyon megkívántam-ne nevess- a spenótot. Ahogyan anyám készítette, tejes zsemlével dúsítva. El is készítettem, de csináltam még mellé krumlipürét pörkölttel, aztán jóízűen megebédeltem. A végén jöttem rá, hogy a spenótom valahogy kimaradt. Hiába, meleg van...
De nem baj, mára jó lesz...
Valahogy frissiteni kellene a lakást. Ilyenkor mindig, mindenhol felmosok. Most is ezt teszem, már majdnem végeztem, de elfáradtam, így leültem a kanapé szélére pihenni felmosónyéllel a kezemben, közben hallgatom Cziffra György zongorajátékát.Micsoda virtuóz volt! Még most sem tudom miért, de kiszökött a könny a szememből...Az érzéseket a hőség sem öli ki az emberből...
/BI/
https://youtu.be/3L0Rncqx1yQ
