Ó, hányszor készültem menni hozzád
át a hídon, melyet Isten kezében tart
kezdetektől, a szívedig vezet tovább,
de nem lehet, messze a túlsó part!
Oly végtelen két kéz között a betonút,
nem lelek rád, lassan a por beborít,
az évszakok sorakoznak, az idő fut,
s mire elérnélek, a kéz ökölbe szorít...
/BI/
Kép: Net- Vietnám, Golden Bridge
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése