2019. december 27., péntek

Ilyen az én szerencsém..


Kicsit belefáradtam a karácsonyi ünnepekbe-gondolom, többekkel együtt. Elhatároztam, ma csak téb-lábolok, nézegetem a fenyőket az ablakból, mert bár hidegebbre fordult az idő, sütött a nap. Néhány percre még a kertbe is kimentem, vittem friss vizet a madaraknak, mert a tegnapi befagyott. Az etetőbe kiszórtam a magokat. Általában már várják a madarak az eleséget, szinte percre pontosan időben érkeznek.
Ilyenkor aztán én is elhelyezkedem az ablaknál a reggeli kávémmal a kezemben, mert olyan üdítő látni, amint nyüzsögnek, röpködnek, veszekednek...
Most is ezt tettem és láttam, riadtan felrepülnek, mert -szerintem egy héja mint egy villám közéjükcsapott, elkapta az egyik madarat, szétmarcangolta és a tollak csak hullottak, hullottak...
Elkeseredtem, az ünnepi hangulatból visszazökkentem a valóságba.Ilyen az élet. A héjának is élni kell, egy másik élet árán...
Lehet tenni ez ellen valamit?

2019. december 10., kedd

Ne félj

Köszönöm, POET.HU!


Ne félj, ha süvítenek a szelek
Égig érő hegyek fehér csúcsain,
Délceg bércek dicső, büszke ormain
Uralkodni vágyó felhőket űznek.


Ne félj, ha fehér fényben fürdő réten
Róka kergeti a reszkető nyulat,
Patáikkal kaparják a havat
Szarvasok a kies erdőszélen
.
Ne félj, ha hideg téli éjszakákon
Reccsen a padló, fény vibrál a falon,
Mert valaki akkor is ott van veled.

Ne félj, ha érzed, csak vagy a világon,
Téblábolsz céltalanul és vakon,
Mert van, aki vezet, fogja a kezed...


poet.hu
Ne félj, ha süvítenek a szelek / Égig érő hegyek fehér csúcsain, / Délceg bércek dicső, büszke ormain / Uralkodni vágyó felhőket űznek.

Feldolgozás



Még csak most keveredtem ide, eddig ugyanis játszottam. Feldolgozósdit!
Tegnap ugyanis végre sikerült egy normális fej káposztát vennem (eddig ugyanis nem volt, vagy ha volt, akkora méretűek, hogy csak kisbaltával tudtam volna szétvágni, mint szegény sógorom, aki a kisbaltával mindig mindent megoldott, régebben írtam, hogy még a cseresznyeszedést is, mert nemes egyszerűséggel levágta a cseresznye-ágat. No, de halottakról jót, vagy halkan...)
Szóval csináltam dinszteltkáposztát rétesbe, káposztasalátát, két kis vödörrel lesavanyítottam töltöttkáposztának, aztán sárgarépát szelegettem, de ha már babráltam, akkor egy kis céklasalátát is készítettem. Úgy tűnik, a leírás hosszabb, mint ami az asztalon látható, tipikus női munka, amit mindig végzünk, de rajtunk kívül más nem nagyon veszi észre...Sorstársaim...


2019. december 4., szerda

Bundás hagy-ma


Ma kedélyem kicsit ingadozó, kint a nagy hó és ez az én bajom. No, meg az, hogy mire kettőt nézek, már sötét van, tegnap is már du. 5-kör úgy kellett tapogatnom a falat, mikor kimentem kaputnyitni. Szóval ilyen időben mit lehet kint csinálni? Ezt a bent-ülisdit meg nem nekem találták ki...
Bármilyen hihetetlen, nálam ez az ábrándozások ideje. Mivel a nagy érzelmeken már rég túlvagyok, mint földhözragadt személynek mi más lenne az ábrándozásaim forrása, mint a jó kaja. Hja, nagy utat tettem meg idáig, de ha másért nem is, ezért még érdemes tovább menetelnem....
Ebédem még volt mára, de én a jövőre. azaz estére is gondoltam és csináltam bundában sült hagymakarikákat majonézzel.Nagyon szeretem, ilyen lett:












2019. november 30., szombat

Légy őrült

Légy őrült, táncolj a szitáló ködben,
mikor dér-gyöngyöket sírnak a kopár fák,
kapd el a szélben lebegő leveleket,
könyved lapjai közt örökké éljenek.

Légy őrült, ne bánkódj,-vidáman nevess,
hagyd a bút a józanoknak, -csillogjon szemed,
az életet csak akkor látod szépnek,
ha nem a múltat, hanem a jövőt nézed.

Légy őrült, érezd magad szabadnak,
e szabadságot te teremted magadnak,
lelkedben ez a szárnyas öröm zenéje,
s őrültséged nem más, mint benned a béke.

Kép: Net

2019. november 28., csütörtök

Mai történetem: A hajléktalan

Végre ma már a "szabadesésben" tönkrement lábam a néhány napi gyógykezelésnek köszönhetően annyit javult, hogy el mertem indulni a postára és a nagybevásárlásra a városba. Alaposan elfáradtam, mert közben esett az eső, nagy volt a forgalom, óvatosan kellett közlekedni.
De mindent, amit elterveztem, sikerült elrendezni. Mikor végeztem a bevásárlóközpontban, pihenésképpen a kínai büfében elfogyasztottam egy tálka dinszteltzöldséget, amit nagyon finomra készítenek, annyira szeretem, hogy minden vásárlásom záró-tétele ez a zödségféle. No, meg közben pihenek is.
Mikor kijöttem, elszívtam egy cigit és komótosan bepakoltam a kocsiba a néhány tömött szatyrot, közben félszemmel láttam, hogy egy férfi közelit felém. Itt a parkolóban mindig van egy-két olyan ember, akik készségesen visszaviszik a bevásárlókocsikat a tárolóba, természetesen a záró-nyílásba dugott 100 Ft-ért. De ennek a komának most peche volt, mert még ide sem ért, modtam neki, ebben most biléta van. -Nem baj-mondta és szépen megkért, kínáljam már meg egy cigivel. Megkínáltam és valahogy elszomorodtam, ahogy a bőrig ázott, lelkesen pöfékelő alakra néztem, aki közben a parkoló mögötti kiserdőre mutatott. -Onnan jöttem.
-Akkor  garantált a tüdőgyulladás, már most átázott, mi lesz télen a hidegben? Miért nem megy hajléktalanszállóba?
-Nem tudom, hogyan kell elintézni!
-Itt a parkolóban téblábolva nem is fogja tudni-mondtam.
-Jöjjön, üljön ide mellém, elviszem a szállóba, megvárom míg bemegy és ott beszél valakivel. Mert maga helyett senki nem fogja elintézni a dolgokat.
Kicsit megszeppent, de nem mert ellentmondani és én tényleg elvittem a szállóig, aztán mikor bement, még várakoztam egy darabig, ez alatt az idő alatt nem jött ki.
Otthon aztán eltöprengtem azon, hogy nekem miért mindig ilyen, vagy ehhez hasonló kaladjaim vannak? Talán azért, mert nyitott szemmel járok...

2019. november 26., kedd

Madáretető


Délután kicsit kisütött a nap és bár mára ablakpucolást terveztem, csak terv maradt, mert gyorsan kimentem a levegőre, minden kis fényt ki kell most használni. Azért tréningeztem is egy kicsit, fát hasogattam. Közben szét is néztem a kertben és elhatároztam, a madáretetőt néhány méterrel odébb teszem, mert reggel, mikor kinéztem az alakon, észrevettem az etetővel szembeni bokor alól kikandikáló macskafarkot, amint ide-oda félkörívben mozgatja. A teste a bokor alatt volt, így azt gondolta a kiskoma, hogy nem látható. Szóval biztonságosabb lesz az etető a körtefa mellett, mert vészhelyzetben rögtön rá tudnak repülni a madarak. Milyen jó lesz!
Mikor bejöttem, kinéztem, elámultam. Az összes madár ott ült a kerítésen és bánatosan nézték az etetőjük régi helyét. Ott gubbasztottak, talán megsértődve.Elmosolyodtam, mert rájöttem, még a madaraknak is van emberi tulajdonságaik.. Egyszóval olyanok, mint én. A "megszokások emberei!"
/BI/

Szabadesés



Előfordul, hogy az ember lába alól kicsúszik a talaj. Akarom mondani a szék...A saját példámon okulva bátran ki merem jelenteni, ennek mi vagyunk az okai. Nem ismerjük, nem vállaljuk saját határainkat...
Mire alapozom mindezt? Most tanulok járni. Ugyanis a múlt hét közepén felmásztam egy szekrény tetejére, ami a konyhaablakkal szemben van a hatalmas üvegfal alatt. Nyáron ezt az üvegfalat gyékény-rólókkal árnyékoltam a hőség miatt, de most ugye már sötét ősz van és a konyhában különösen, ezért elhatároztam, hogy felhengergetem. Így kerültem a székre, majd a szekrény tetejére. A mutatvány remekül sikerült, egészen addig, amíg a visszamászás után el nem érték a lábaim a széket, ami velem együtt felborult. Pár percig kábán tünődtem a földön a hátamon fekve, majd konstatáltam, hogy nem tört el semmim, viszont a jobb térgyem trancsírozódott és nagyon fájt, alig tudtam megmozdítani.
A nagy tanulságom: egy nagy szemfényvesztés, hogy lélekben fiatalok maradunk, tiszta megtévesztése a valóságnak, mert mire megy az öreg test a "fiatal" lélekkel? Mézesmadzag! Tehát ne éljünk illúziókban, nem biztos, hogy amire azt gondoljuk, hogy megy,-mert az nem megy. No, remélem jól körülírtam a bénaságomat...
Kép:Net

2019. november 18., hétfő

Finomfőzelék

Néhány napja nem érzem magam túl jól, kicsit szédelgek és gyötör az álmosság. Azért a dolgaimat elvégzem, a reggeli madár-etetést és a nem tudom, honnan jött macska etetést, mert én képtelen vagyok bármilyen megmaradt ételt a szemétbe doni, mikor körülöttem éhes szájak vannak...
Ma is ezt a tevékenységemet végeztem, mikor reggel kiszédelegtem a kertbe és majdnem összeestem az ijedtségtől, mikor az Úr hangja megszólalt felülről és rám köszönt. Aztán rájöttem, hogy nem az Úr szólított, hanem a kedves szomszéd, aki még mindig a tetőn dolgozik-mint mondta, már egész jól érzi magát a felső régióban. Tőle aztán megtudtam, hogy sokan vannak hasonló helyzetben, mármint szédelegnek a légnyomás változása miatt. De ez még mindig jobb, mint Velencében a deékig érő vízben közlekedni...
Tegnap mondta a keresztfiam, hogy beszalad, erre gyorsan nekiálltam piskótát sütni csokikrémmel, mert én felkészülten szeretek vendéget várni, mégha rokon is, elvégre milyen kellemes egy kávét valamilyen süteménnyel elfogyasztani és az alatt az öt perc alatt áttárgyalni a heti eseményeket.
De most megint pórul jártam,még az állam is leesett, ugyanis a keresztfiam a piskótámhoz hozzá sem nyúlt, viszont azt kérte, hogy csináljak már egy finomfőzeléket, ahogy szegény anyja,mármint a húgom készítette.
Így ma délután egész helyrejöttem, megcsináltam a vágyott ételt, felhívtam, mondtam, hogy holnap reggel úgyis megyek vérvételre, elviszem és a kapujukon lesz felakasztva a szeretetem.
Hogy mik vannak! Finomfőzelék!

Kép:Net

2019. november 17., vasárnap

Varázslatok a mindennapokra..


Ma kicsit olvasgattam és az irás hatására elhatároztam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal..
A cikk ugyanis a hétköznapi varázslatokról szólt, melyeknek már hagyománya van, de a modern időkben is hasznosak, a magunk izlésére, érzéseinkre formálhatjuk őket.Ilyen például a házi oltár.
A régi falusi házak tisztaszobájában volt egy hely, ahol a lakók a számukra fontos dolgokat elhelyezték, mint a családi ereklyéket, szentképeket, esküvői képeket, gyerekekről készült fotókat, gyertyát..Ez volt a házban a "szent sarok". Harmonizálta, békéssé tette a teret..
Nekem eddig is volt egy polcom, ahova ezeket a tárgyakat tettem, pl. a csontkötéses örökölt bibliámat, de nem gondoltam, hogy ez a polcom házi oltárként is funkcionálhat, pedig igy van.
El is határoztam, hogy a takaritást kihasználva kibővitem a polc tartalmát, csak meg kell keresnem az "értékeimet", amiket az ablakcsináltatás miatt eldugtam, majdcsak rájövök, hova.
Aztán itt van még az a hiedelem, hogy mindig legyen a pénztárcánkban aprópénz, mert az üres pénztárca gátolja a meggazdagodást. Óh, ezt nekem nem nehéz megtartani, különösen a hónap végén..Nem is értem, miért nem vagyok már dúsgazdag..
Aztán fontos még, hogy mindig legyen velünk egy talizmán, mert az erőt ad és jókedvet.Erre a célra én egy borostyán-karkötőt használok, mert az előbbieken kivül még egészségesebbé is tesz..
No, megyek polcot rendezni..

Kép:Net

2019. november 11., hétfő

ŐSZI FÁK



Bronzhajú fák út szélén kínálják magukat,
kóborló szél ritkuló hajukba belekap,
tépi,cibálja színes levél-ruhájukat,
s ők dideregve dérkönnyeket  hullajtanak.
Ne bántsd a fákat!
Az utolsó tánc ez, aztán elalélnak,
alattuk a levelek lassan elporladnak,
szűzhó takarja majd szenvedésüket...
De a fák nem halnak meg, újjászületnek,
tavasszal a  bimbók újra rügyeznek.
Ó, szél, ne bántsd a fákat! Ne tépd, ne cibáljad!
Az örök körforgás részei ők,
majd az idő továbbhajtja az elmúlást,
az őszt.

2019. november 8., péntek

Realitás, Öregkor


Haiku

az én tervem az
életre, hogy a sors csak
félig rontsa el
/BI/
Kép: net



Mikor leírtam ezt a haikut, akkor jöttem rá, hogy tévedtem. Ugyanis kicsit elszámoltam magam, mert műszaki ember létemre figyelmen kívül hagytam, hogy életem java-részét már leéltem és némi tapasztalattal a hátam mögött a sors "keze" min. 65 % az 50 helyett. De nem baj, még így is jutott, jut elég hely élemben az örömöknek, békének, szeretetnek, a pozitív életszemléletnek. Tehát nem szólhatok semmit, sokan örülnének e maradéknak...

Öregkor

sokat nevetek
butaságaimon,de
közben könnyezem
/BI/

2019. november 4., hétfő

Novemberi eső


Csendesen esik, ebből kifolyólag rámjött az álmosság. De majd csak eláll...Különben is-lehet hogy nem az eső tehet a mélaságomról, csak olyan jó ráfogni. Ugyanis reggeltől azon elmélkedtem, hogy az utóbbi eseménydús napokban elfogyott a kenyerem,most meg ebben az időben kinek van kedve még a lábát is kitenni.?..Persze az elmélkedéstől a kenyér-tartóm továbbra is ásítozik, igy az álmosító henyélésből felráztam magam és hozzákezdtem kenyeret gyártani. Most éppen dagadozik, addig, míg megkel, nincs kedvetek beszélgetni? Konkrét témám nincs, midenki arról, ami éppen foglalkoztatja...Szoktam volt mondani, hogy minden mindennel összefügg, biztos találunk közös szálakat...
Hogy elkezdjem, most olvastam egy idézetet:" Néha, ha belegondolok, hogy jelentéktelen dolgok milyen súlyos következményekkel tudnak járni, elfog a kísértés, hogy kijelentsem: jelentéktelen dolgok nincsenek./ Bruce Barton /
Valóban így van?
/BI/

2019. október 22., kedd

Egy fiú 56-ban

Csak egy fiú volt a sok közül,
ki szebb jövőt remélt,
magyar zászlót lengetett,
lelkesedése az egekig felért...
Aztán egy szomorú estén
- tankok dübörögtek a város főterén-
lázas homlokáról veríték cseppjei folytak,
izzó szeme anyja döbbent arcára tapadt,
s mélyről feltörő rekedt hangon suttogta:
"anyám, én többet nem jövök haza!"
A határ mentén, sűrű sötétben
bakancsa alatt vérző levelek zörögve
széttéptek egy szerető családot örökre...
/BI/

2019. október 17., csütörtök

Apeva- tüzelőfa-hordás

nincs
nagyobb
segítség
a bajban a
baráti kéznél

Korábban említettem,hogy pont a fűtés kezdete előtt bedöglött a cirko-gázfűtőtestem és én megijedtem. Mert ki tudja ebben a felfordult világban, milyen télre számíthatunk. Elmentem hát és biztonságból rendeltem fát, mert a kandallóm még működik.
Ma reggel meg is hozták a fát és az  udvarra zúdították.
Alig telt el néhány perc és jött a szomszédnőm, hogy segítenek behordani, sőt később a férje is tanácsokat adott a gázkazánnal kapcsolatban.
Bár nem árt nekem a mozgás, a tatár sem kerget, mondtam, behordom én a fát. De elmondani sem tudom, milyen jólesett ez a felajánlás. Jó érzés, hogy ebben az elhidegült, egymást mardosó világban is vannak emberek, akik önzetlenül segítenek és számíthatok rájuk. Egy olyan embernek, aki hosszú évek óta maga oldja meg minden gondját-baját, nagyon-nagyon sokat jelent maga a segítő szándék is.
Miközben "vödröztem"a fáradtság ellenére is magamban elmosolyogtam. Eszembe jutottak a gyerekkori évek, amikor gázról még nem is hallottunk. Családiházban nőttem fel, drága anyám minden évben megrendelte a tüzelőt a szobákban álló kályhák és a konyhai sparhet fűtésére. Nekünk, gyerekeknek ez örömteli esemény volt, a behordában vidáman segédkeztünk, mert már akkor éreztük a hideg téli estéken a kályhák duruzsolását.
Szóval a fáradtság ellenére is kellemes napom volt...
/BI/

2019. október 16., szerda

Elpattant húrú hegedű

Ez ugyan gitár, mely szintén a sarokban lóg már, emlékeztetve jó apám keze munkájára s a rajta játszott sok szép melódiára...

Elpattant húrú hegedű

Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik
Csendes magányban, az életről álmodva,
Lesz még egyszer lágyan szóló hangja,
Muzsikája rég elhalt szivekbe vért pezsdit.


Muzsikája rég elhalt szivekbe vért pezsdit,
Poros testét még ezer dallam fesziti.
Hol van a kéz, mely húrjait penditi?
Visszaréved a múltra, melyet emlékezete hevit.

Visszaréved a múltra, melyet emlékezete hevit,
Szép lány ablaka alatt cigány húzta a vonót,
Nevető,reszketeg, szerelmes hang szólt,
S a szerenád adta égő vágy egekbe repit.

S a szerenád adta égő vágy egekbe repit,
De a hang jajgatva sir és zokog, mégis lágyan,
Rezgő nyárfa alatt búcsúzva halkan,
Kicsalva gyászolók fájdalmas könnyeit.

Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik
Csendes magányban, az életről álmodva,
Szükség lenne még vig hegedűszóra,
Mikor a dal közösen, egymásért hangzik..
/BI/
Kép:saját


Lesz még egyszer lágyan szóló hangja, Továbbiak

B Ilona Tóthné: Elpattant húrú hegedű
poet.hu
B Ilona Tóthné: Elpattant húrú hegedű
Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik / Csendes magányban az életről álmodva, / Lesz még egyszer lágyan szóló hangja...

Indián nyár


2019. október 15.
Vissza a naplóhoz
Ma jóformán meg sem álltam addig, amíg a lenyugvó nap be nem szorult a tetősíkok háromszögébe. Délelőtt vásárlás, majd a kertben kerítés-festés, ásás, kezd szépen kialakulni az őszi kép, még akkor is, ha hál' Istennek az időjárás nyarat játszik.
Az ablakokban lévő muskátliknak néhány napig még megkegyelmezek, még mindig virágoznak, de a háttérben lévő trombitafolyondár már dobálja le sárga leveleit. Úgy örülök ennek az időnek, egész feltöltődtem. Indián-nyár...

2019. október 7., hétfő

Nadányi Zoltán: A kutyám


A kutyám

halkan lépked lépteim után.
Hőt, fagyot
boldogan tűr értem, nem hagy ott.
Szél ha tombol,
jég ha ver, nem veri el nyomomból.
Ő azért van, hogy kísérjen engem,
négy év óta kísér, mint az árnyék.
Ha nem volna, idegenül állnék
a mezőn, a kék-zöld végtelenben.
Hátranézek, ott van, mindig ott van,
jön utánam halkan és nyugodtan.
Nem kékvérű ősök ivadéka,
a hűsége minden érdeme,
meg hogy úgy néz a szemembe néha,
mintha mindent, mindent értene.
Le-lehajlok, hogy megsimogassam,
ő hátára fordul erre lassan
és ott érzem ujjaim hegyén
dobogó kis szívét. Ó, szegény!
Néha aztán – vannak külön utak –
otthon kell őt hagynom, ez a sorsa.
Ekkor ő, mint akit szívenszúrtak,
leroskad a kapunál a porba.
Ott találom, mikor visszatérek,
akkor tér meg őbelé a lélek.
Ó, hogy megörül,
ha megérkezem!
hogy ugrál körül!
nyalná a kezem.
Kaputól az ajtóig követ,
ott megáll és hűség és remény
csillog a szemén:
hátha, hátha beljebb is jöhet?
A bundája ázott, talpa nedves,
de oly szépen néz rám. Jöjj be, kedves,
jöjj be, ha ez neked gyönyörűség.
Ne csalódjék a Remény, a Hűség.


Nadányi Zoltán (Feketegyörös,1892. október 9.– Budapest,1955. február 2.) költő, író, műfordító.
Fotó: saját

Fügeszedés

Ma fügét mutatok Nektek! No, neeem olyat!
Kihasználtam ezt a kiváncsiskodó kis napsütést, levágtam a majd 10 m-es fügebokromból néhány ágat és azokról leszedtem a fügéket. Még így is rengeteg van rajta.Az érettekből lekvárt csinálok-ha marad,- a zöldekből savanyúságot, melyhez hasonló jókat kívánok-Göre Gábor szavaival élve...
Kép:saját

2019. szeptember 26., csütörtök

Butaságom ára


 Végre tisztul a kép. Ez a szeptember nekem egy próbatétel volt, amit szívesen kihagytam volna. Tele fizikai és lelki nyomással.
Kezdem a festéssel. Szóval nem volt leányálom.Bútorok huzogatása, millió kép és mütyür leszedése a falakról, majd festés után megtisztítva ugyanoda visszahelyezés. No, és a takarítás.De nem részletezem, ilyenben szinte  mindenkinek volt már része,-csak nem az én koromban. A  festéssel egyidőben volt a kocsi műszaki vizsgája. Miután találtam szerelőt, ez is rendben lezajlott. De a jogosítvány! Hát az is most járt le.Tegnap elmentem a körzetovoshoz, az izgalomtól a vérnyomásom az egekig futott, kétszer is megmérte, mert nem hitt a szemének. Adott egy naplót, minden nap méricskélni kell, ma már ki is próbáltam, megint 192 lett.Majd holnap talán jobb lesz...Aztán pechemre  elfelejtettem bemagolni a szám-és betűlistát, ami a szemem "jóságát"lenne hivatott megállapítani, így ott sem remekeltem, új szemüveget kell csináltatnom. De azért némi könyörgésre megkaptam az alkalmasságot, sőt azt mondta, hogy fiatalos vagyok. Így van! Igaz, hogy félig vak vagyok és eldőlök a szédüléstől, mint egy liszteszsák, de a lelkem az rendben van.
Ma el is vágtattam az okmány-irodába, ahol elküldtek a postára pénzfeladás céljából, majd készítettek egy múmia-képet és majd néhány nap múlva postázzák a jogsimat. Csupa öröm az élet.
Hazatérve várt a barátnőm e-mailje, amit elolvasva rájöttem, butaságom árát megfizettem. Mert ha én tudom, hogy a vörösbor fogyasztása felér egy edzéssel, biz' Isten nem bútortologatással és ide-oda rohangálással edzek, hanem leiszom magam a sárga földig...
/BI/


Egy pohár vörösbor elfogyasztása egy óra edzéssel ér fel



Egy kanadai kutatás olyan vegyületet talált a vörösborban, amely ugyanazt a hatást éri el egy pohár ital elfogyasztása után, mint egy óra konditermi edzés.


A My Daily szakoldalon jelent meg annak a kutatásnak az összegzése, amely szerint 1 pohár vörösbor elfogyasztása ugyanolyan kedvező hatással bír, mint 1 óra konditermi edzés. Ennek az alapját egy különleges vegyület, a szőlő héjában is található rezveratrol adja, amelyet majdnem tíz éven át vizsgáltak amerikai tudósok, mégsem fedezték fel semmilyen pozitív hatását.

Most a kanadaiaknak sikerült, ugyanis amikor ez a vegyület a szervezetbe jutott olyan mennyiségben, mint amennyit egy pohár átlagos vörösbor tartalmaz, több pozitív élettani hatás is észlelhető volt.
Ilyen a fizikai teljesítmény és az izomerő növekedése, valamint a szívműködés javulása. Ami érdekes, hogy a kutatásban észrevették, hogy ez a három élettani hatás pont olyan mértékű, mint egy óra konditermi edzés utóhatása. Természetesen rendszeresen nem lehet így kiváltani edzést, de egy-egy elmaradt alkalom pótlásához jól jön egy pohár vörösbor, illetve a szőlő, az étcsokoládé, a kakaó és a mogyoró fogyasztása is, hiszen ezek is tartalmaznak rezveratrolt.

Egyébként, aki bort iszik, az a tudósok szerint vonzóbbnak is tűnik mások számára. Csak persze nem mindegy, hogy mennyit.

      

Azt már sokan vizsgálták és tapasztalták, hogy némi alkoholmennyiség elfogyasztása után másokat vonzóbbnak találunk, mint józanul. De mennyit kell innunk ahhoz, hogy mások szerint vonzóbbak legyünk?

Egy ausztrál és brit szakemberek által végzett kutatás szerint egy-két pohár bor elfogyasztása után vonzóbbak leszünk mások számára, mint józanul, vagy még több alkohol fogyasztása után.
Erre igen egyszerű vizsgálattal jöttek rá: lefényképeztek embereket józanul, valamint 2,5 deciliter és fél liter bor elfogyasztása után. Ezeket a képeket megmutatták másoknak, akik a szerint értékelték a fényképen látható, másik nemhez tartozó embereket, hogy számukra mennyire vonzóak. Kiderült, hogy a józan és fél liter bort fogyasztó emberek ugyanannyira voltak vonzóak a másik nem képviselői számára, viszont a 2,5 deciliter bor fogyasztása után lefotózottak átlagban jobb értékeléseket kaptak.
A tudósok szerint a jelenség mögött az áll, hogy a borfogyasztás elején az erek kitágulnak és az arcban fokozódik a véráramlás, ami az átlagosnál vonzóbb arcot eredményez, de a borfogyasztás folytatásában ez a hatás már nem érvényesül.

Forrás: hvg.hu