Csendesen esik, ebből kifolyólag rámjött az álmosság. De majd csak eláll...Különben is-lehet hogy nem az eső tehet a mélaságomról, csak olyan jó ráfogni. Ugyanis reggeltől azon elmélkedtem, hogy az utóbbi eseménydús napokban elfogyott a kenyerem,most meg ebben az időben kinek van kedve még a lábát is kitenni.?..Persze az elmélkedéstől a kenyér-tartóm továbbra is ásítozik, igy az álmosító henyélésből felráztam magam és hozzákezdtem kenyeret gyártani. Most éppen dagadozik, addig, míg megkel, nincs kedvetek beszélgetni? Konkrét témám nincs, midenki arról, ami éppen foglalkoztatja...Szoktam volt mondani, hogy minden mindennel összefügg, biztos találunk közös szálakat...
Hogy elkezdjem, most olvastam egy idézetet:" Néha, ha belegondolok, hogy jelentéktelen dolgok milyen súlyos következményekkel tudnak járni, elfog a kísértés, hogy kijelentsem: jelentéktelen dolgok nincsenek./ Bruce Barton /
Valóban így van?
/BI/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése