Minden nap

Színjáték az egész élet,
Valós képek és remények,
az ember fényeket kerget,
álmokat űz és kesereg.

Minden nap előről kezdem,
a sors szüntelen játszik velem,
furcsa világban létezem,
sors tengelyén folyik életem..

Néha fürdöm napsugárban,
vagy meghúzódom az árnyékban,
lassú vízben úszik magányom.
túl messze él a családom..

Lehetek boldog a világban,
vagy bika vagyok az arénában?
Döfnek, szúrnak,-fájjon még,
mielőtt a végzet felemészt..

Bárhogy is van, én harcolok,
a nincsmibe is kapaszkodok,
csak a vérem ne csorogjon,
áldás legyen minden napon..

B Ilona Tóthné
Kép: saját

Szeretem nézni

Szeretem nézni, mikor nevetsz,
ilyenkor érzem, boldog lehetsz..
Ha..-így kezdődik, majd kis szünet,
aztán lehúnyod huncut szemed.
Ha, ha , ha-mint a vulkán, feltör,
valahonnan mélyről, belülről.
Mint az őserő, hangok zengenek,
így nevethettek az istenek..
Mohón iszom a pillanatot,
elfelejtem a sok iszonyatot..
Nevess, nevess még,-mondanám,
hisz szívem annyira örült..
Rád néztem , s szemedből
egy könnycsepp legördült..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

6 hozzászólás

22 megosztás

23 Éva Valler, Irén Barátfalvy és további 21 ember/1017.01.15./

Piros vadszőlő levél

Szonett  (75)

Vigyázz, ha erre jársz, földem ölében
lépkedsz, a kedvesem ő, boldog voltam,
csókolt nyári rét, tüzes voltam ifjan,
vetettem, arattam ez áldott földben.

Nem siettem, e szép világ enyém volt,
ifjú szívvel dolgoztam, majd fáradtan
az árnyékban fű kebelén aludtam,
tücsök zenére a nap velem táncolt..

Ma már fáradt lábakkal vonszol a lét,
"leverte álmaim vackor gyümölcsét"
még élek, " de nézd, a napom oly kevés"..

A vadszőlő az ősz- ruhát felvette..
Szeresd, ápold a drága földet már te,
nem őrlődik bennem szerelem féltés..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Elhatározás

Fáradt vagyok- mondta maga elé meredve a nő, kiejtette kezéből a porszívót és lerogyott az előzőleg fényesre dörzsölt bőr ülőgarnitura szélére. Úgy érezte, ha még egy mozdulatot tesz, tán túl sem éli..
Már régen állandó bűntudat gyötörte. Elégedetlen volt, morcos, ingerült és türelmetlen a gyerekeivel, esténként, mikor lefeküdt, egyre csak azt érezte, valami nem jó benne. Hiába voltak álmatlan éjszakái, az okokra nem jött rá.
De a munkahelyén is elégedetlen volt a saját teljesítményével. Pedig ő száz százalékosan mindent megtett( maximalista volt )-ami a napi 24 órába belefért.
Szinte irigykedve nézte-délutánonként,amikor munkából hazafelé tartott,- hogy a házuk előtti padokon az asszonyok vidáman beszélgettek, körülöttük gyerekek játszadoztak. Az asszonyok nem csináltak patáliát, ha egy-két gyerek az eső áztatta fűben meghempergett, vagy nyakig vizesen ugrált a tócsában.
Hogy van nekik idejük a traccs-partira? -tűnődött magában.
Ő most hazamegy, kifényesíti a lakást, elkészíti a vacsorát és bedob a mosógépbe egy adag ruhát...
Szomorú volt, szorongott, egy konyhai robotgépnek érezte magát.
Szeretett volna néha mosolyogni, elégedettséget érezni. Szabadulni a saját maga teremtette rabszolgaságból.
Minden csak elhatározás kérdése, egyszerűen másképp kell döntenem- gondolta.
Biztos volt benne, hogy a gyerekei is jobban örülnének majd egy "lazább" anyunak..

B Ilona Tóthné

http://youtu.be/vn9XJiYYq-8