Fáradt vagyok- mondta maga elé meredve a nő, kiejtette kezéből a porszívót és lerogyott az előzőleg fényesre dörzsölt bőr ülőgarnitura szélére. Úgy érezte, ha még egy mozdulatot tesz, tán túl sem éli..
Már régen állandó bűntudat gyötörte. Elégedetlen volt, morcos, ingerült és türelmetlen a gyerekeivel, esténként, mikor lefeküdt, egyre csak azt érezte, valami nem jó benne. Hiába voltak álmatlan éjszakái, az okokra nem jött rá.
De a munkahelyén is elégedetlen volt a saját teljesítményével. Pedig ő száz százalékosan mindent megtett( maximalista volt )-ami a napi 24 órába belefért.
Szinte irigykedve nézte-délutánonként,amikor munkából hazafelé tartott,- hogy a házuk előtti padokon az asszonyok vidáman beszélgettek, körülöttük gyerekek játszadoztak. Az asszonyok nem csináltak patáliát, ha egy-két gyerek az eső áztatta fűben meghempergett, vagy nyakig vizesen ugrált a tócsában.
Hogy van nekik idejük a traccs-partira? -tűnődött magában.
Ő most hazamegy, kifényesíti a lakást, elkészíti a vacsorát és bedob a mosógépbe egy adag ruhát...
Szomorú volt, szorongott, egy konyhai robotgépnek érezte magát.
Szeretett volna néha mosolyogni, elégedettséget érezni. Szabadulni a saját maga teremtette rabszolgaságból.
Minden csak elhatározás kérdése, egyszerűen másképp kell döntenem- gondolta.
Biztos volt benne, hogy a gyerekei is jobban örülnének majd egy "lazább" anyunak..
B Ilona Tóthné
http://youtu.be/vn9XJiYYq-8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése